A pézsmapacok Konyáron. A pézsmapocok eredeti hazájából, Amerikából 1905-ben került át Európába, közelebbrôl Csehországba. Ott a dobrisi Colloredo–Mansfeld-féle uradalom próbálta meghonosítani. Csehországból átterjedt Magyarországra is és 1926 végén az ország nyugati határától a Duna jobbpartjáig sok helyen jelentkezett. 1930-ban dél felé hazánkban már Baján, 1932-ben Hahóton és 1933-ban kelet felé a Zagyvánál is fogták. A pézsmapocok területi térhódítása lassan természetesen állandóan továbbterjedt, nemcsak folyóvizeink természetes lefutása irányában dél felé, hanem kelet felé is, és 1947 októberében az ország keleti határához mintegy 18 km-re fekvô biharvármegyei Konyár községben e sorok írójának birtokába is került egy példány.

A földeken kint dolgozó földmívesek egy kukoricakúpban találtak rá, és a számukra még teljesen ismeretlen állatot agyonverték, bôrét lenyúzták – azon a módon, ahogyan a hörcsögét szokták – s egy deszkadarabra feszítették kiszárítás végett. Így jutottam e pézsmapocok példányhoz, amely tudomásom szerint hazánkban eddig a legkeletibb elôfordulása. A lenyúzott gereznazsák hosszúsága a farok nélkül 36 cm, szélessége 10 cm, farokhosszúsága 19,5 cm.

A pézsmapocok hazánkban való elsô megjelenésétôl, 1912-tôl 1947-ig eltelt 35 év alatt minden valószínûség szerint teljesen elterjedt és meghonosodott nálunk. Alkalmazkodó képességére vall, hogy a nagy szárazság következtében Konyár község határában lévô patakok és lápok vizeinek hiánya ellenére is életben maradt, sôt rákapott a kukoricatáblára, és azt dézsmálta.

Vissza