A baszkok vércsoport-aránya. Európa népei között különleges helyet foglalnak el a Pireneusokban élõ baszkok; egyedülálló nyelvük, valamint Európa paleolit õslakóihoz való alkati hasonlóságaik miatt már régen magukra vonták az antropológusok figyelmét. Boyd a spanyolroszági baszkok, Vallois pedig a baszk származású franciák között talált feltûnõen sok 0 vércsoportú egyént. Ilyen nagy százalékos arányban csak a kelta eredtû írek, skótok és walesiek, továbbá az izlandiak és a szardíniai bennszülöttek között lép fel a 0 vércsoport. Viszont ezektõl a népektõl is különböznek a baszkok a B vércsoport feltûnõ ritkasága miatt. Az újabban felfedezett ún. rhesus-faktor (Rh-faktor) tekintetében is élesen különböznek a baszkok minden más emberfajtától. A nyugat-európai népeknél, jóllehet az egyes vércsoportok százalékos aránya meglehetõsen tág határok között ingadozik, az Rh-faktorra nézve negatív személyek 16%-át teszik ki az egész népességnek. Mivel az Rh-negatív személyek egy recesszív génre nézve homozigóták (dd), a szóbanforgó recesszív gén gyakorisága 40%, míg a domináns géné 60%. A legtöbb ázsiai és észak-afrikai nép csaknem tisztán Rh-pozitív. Mindezekkel a népfajokkal szemben 35–36% az Rh-negatív egyének gyakorisága. Ebbõl a ténybõl angol antropológusok (pl. Mourant) most arra következtetnek, hogy az európai emberfajták a szóbanforgó recesszív d-gént, mint az egyén Rh-negatív mivoltának elõidézõjét, a baszkokkal rokon õsi népektõl kapták.