Mirôl ismerik meg a hangyák társaikat? E kérdéssel legutóbb Bethe Albrecht német természetbúvár foglalkozott: kétséget nem szenved, hogy a hangyák meg tudják különböztetni az idegen egyéneket saját telepök egyéneitôl, mert gyakran látni, hogy az idegen bolyba helyezett hangyát rögtön megtámadják és megölik.

Már Lubbock tanulmányozta e kérdést és néhány érdekes esetet figyelt meg. Egyebek közt megfigyelte, hogy a Formica fusca-t, ha az anyabolyból kiszedjük és hosszabb idô mulva ismét visszahelyezzük, testvéregyénei ismét szépen visszafogadják. Hasonlókép visszafogadják azokat az egyéneket, melyeket még bábállapotban szedtünk ki. Szükséges azonban, hogy ebben az esetben a bábokat ugyanazon fajhoz tartozó dolgozók gondozzák. Ha ezt más fajból való dolgozók teszik, más az eredmény is. Néha ugyan még ilyenkor is befogadtak egyes egyéneket, rendszerint azonban megtámadták és megölték ôket.

Lubock ezekbôl azt következteti, hogy személyes megismerés nincs a hangyák között, de a további okokat, melyek az idegen hangyák és a saját bolyhoz tartozók fogadására nézve mértékadók, nem kutatta.

Cook azt írja egy hangyáról, hogy, midôn vízbe esett volt, hangyatestvérei megtámadták, mikor a bolyba visszatért, és ebbôl azt következteti, hogy e hangya a vízben valamely oly tulajdonságát veszté – bizonyára valami sajátságos szagot – a mely ugyanazon állam egyéneinek kölcsönös megismerésére szolgál.

E nézethez hozzájárul Ford is, a ki kimutatta, hogy különbözô államokhoz tartozó egyének egymással békésen megférnek, ha csápjaikat levágjuk. Ô azt hiszi, hogy a csápok a szaglás szerveiként szerepelnek: ha tehát a hangyák szagukról ismerik fel egymást, világos, hogy testvéreiket elleneiktõl nem tudják többé megkülönböztetni, mihelyt szagot  már nem éreznek.

Bethe is megerôsíti ezt a föltevést. Ô ugyanis azt tapasztalta, hogy, ha néhány megölt hangya nedvét idegen egyénre viszi, ezt az egyént az elôbbiek testvérei befogadják, de viszont nem fogadják be saját testvéregyéneiket, ha idegen hangyák nedvével keni be.

Ha egy hangyát elôször 30%-os alkoholban, azután vízben áztatunk s végre valamely idegen hangyafaj nedvét visszük reá, az idegen faj lakásába befogadják. Minthogy az ily módon preparált egyén jóval kisebb is lehet a befogadó idegen fajnál, világos, hogy sem az alak, sem a szín nem mérkékadó a felismerésre. Csakis a szagérzés és a szagterjesztés játszhat itt szerepet.

Ha valamely hangyát 30%-os alkoholban és azután vízben áztatunk, megszárítunk és a bolyba visszahelyezünk, testvérei azonnal megtámadják; ha pedig nem azonnal az áztatás után tesszük vissza, hanem pl. huszonnégy óra multán, ismét megismerik és szívesen fogadják.

Úgy látszik tehát, hogy az ugyanazon bolyhoz tartozó egyéneknek sajátos szaguk van, mely az alkoholban való áztatás után csak néhány óra mulva képzôdik újra és hogy a hangyákat jól vagy rosszul fogadják a szerint, a mint az a speczifikus szaguk megvan, vagy nincs meg.