A növények ôszi színezôdése. Ámbár e század folyamán igen sokat írtak az okokról, melyek ôsszel a növények  színváltozatait elôidézik, ismereteink ez irányban még most sem kielégítôk.

Midôn 1897-ben ozmotikus kísérletekkel voltam elfoglalva – írja E. Overton –, azt a megfigyelést tettem, hogy a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) friss levelei, melyeket néhány nappal azelôtt gyönge nádczukor-oldatba tettem, élénk vörös színt kaptak. További kísérletek azt mutatták, hogy ha e növényt szôlô-, nád- vagy gyümölcsczukor-oldatban neveljük, levelei, míg az oldatban tartjuk, kifejlôdnek, állandóan vörös színt öltenek, sôt azok a levelek is, melyek a kísérlet elôtt már teljesen ki voltak fejlôdve, lassanként vörös-barna színt öltenek.

Ez a szín annak köszönhetô, hogy a levél czölöpös sejtjeiben és a levelek légüregeiben megjelenik a vörös sejtnedv. E sejteknek bizonyos száma még normális körülmények között is tartalmaz vörös sejtnedvet, különösen, ha a növény erôs napfénynek van kitéve s a víz, melyben tartjuk, alacsony hômérsékletû. Ilyen körülmények között azonban sohasem ölt
olyan élénk színt, mint az, melyet czukoroldatban neveltünk. Ha az oldatot gyakran változtatjuk, a növény heteken át ép és egészséges marad.

A Hydrocharis egy fájának levélnyele, gyökérhajtása és gyökere rendes körülmények között, s ha a növény elég napot kap, többé-kevésbbé vörösen foltozott, de a sejtek száma, melyek a vörös sejtnedvet tartalmaznák, sokkal nagyobb ama növényekben, melyeket czukoroldatban nevelünk, még azon esetben is, ha a világosság és hômérsékleti viszonyok annyira sem kedveznek a vörös festôanyag képzôdésének, mint a tiszta vízben növô növényekben.

Só-oldatok és a szénhidrátoktól eltérô más szerves anyagok oldatai nem vezetnek hasonló eredményekre, sôt a czukor galaktoze fajtája is teljesen hatástalan; a tejczukor (laktoze) is csak hosszú idô után s akkor is csak gyengén hat. ...