A "sárkány" mint tudományos segédeszköz. Gyermekkorunk kedves játékszerét, a papírsárkányt, mai idõkben nagy tisztelet érte: a tudomány érdekes segédeszköze lett, sõt a gyakorlati életben is, úgy látszik, tért fog hódítani.

1. ábra. Rekeszes sárkány

A modern sárkány nagyban eltér attól az õsi típustól, melyet egy khínai encziklopedista szerint 206-ban Kr. e. talált fel Han-Sin khínai hadvezér oly czélból, hogy egy ostromolt vár fölmentésére sietõ sereggel optikai jelek segítségével összeköttetésben legyen.

A mai sárkánynak egészen más az alakja. Hiányzik róla a hosszú fark, mely gyermekkori játékszerünknek nélkülözhetetlen kelléke volt, mert a sárkány alapszerkezetén tett javítások teljesen fölöslegessé tették ezt a függeléket még a stabilitás tekintetében is.

Ez idõ szerint két szerkezet az uralkodó: mindakettõnek vannak védõi és ellenesei.

Az egyik az Eddy javította ú.n. angol típus; ez hasábalakú, kereszt-támasztókkal, melyekre vászon feszül; a másik a Hargrave-féle típus, az ú.n. rekeszes sárkány (cellular dragon), mely nagy, oldalfal nélküli rekeszekbõl látszik összetettnek. E rekeszek váza bambuszból készül s reá vásznat feszítenek (1. ábra). A Hargrave-féle sárkánynak nagy a felszálló ereje, fõleg ha több sárkányt kapcsolnak össze. Az összekapcsolt rekeszes sárkányokat fémdrót köti össze, mely olyan, mint a zongora húrja. A készülékek leszállítására kézzel vagy gõzerõvel hajtott felhúzó gépet alkalmaznak; ha több sárkány van összekapcsolva, még embert is magasba tud emelni (2. ábra).

Így Powel kapitánynak London környékén, 1894. junius 27-ikén sikerült egy embert 9 m magasságra emeltetni bambuszrudakból készült és batiszttal bevont hatszöges sárkánnyal, melynek kiterjedése 46 m² volt.

Maga Hargrave 1894. november 12-ikén Ausztráliában szállt fel négy összekapcsolt rekeszes sárkány segélyével.

3. ábra. Wise sárkánya, embert szállítva

Végre 1897. márczius 4-ikén az amerikai Wise újította meg e kisérletet.

Azok a tudományos és gyakorlati czélok, melyekre az effajta sárkányokat (3. ábra) alkalmazni kezdik, a legkülönbözõbbek: alkalmazzák a meteorológia, fotografia, telegráfia, valamint a hajózás és mentés czéljaira.

Wise optikai jelzésekre ajánlja e sárkányt. Éjjel különféle színû lámpákat lehetne rájok alkalmazni, nappal különféle jelzõ zászlókat. Kisérletek alkalmával egész 15 km-nyi távolságban lehetett észrevenni azokat a jeleket, amelyeket színes lánggal égõ anyagokkal telt bambuszrudakkal adtak magasba szálló sárkányokról. Tekintettel egyszerûbb kezelésére és könnyûségére, talán sikerülnie fog a sárkánynak ezen a téren a katonai czélokra használt léggömböt kiszorítani.

Tudományos szempontból legfontosabbak és legérdekesebbek azok a kísérletek, melyeket a sárkánnyal meteorológiai szempontból tesznek. E kísérletek sorát az amerikaiak kezdték meg; a kezdeményezés Laurence Rotchnak, a Blue Hill obszervatórium igazgatójának köszönhetõ. Rotch kényes mûszereket bízott a felbocsátott sárknyra, úgymint regisztrló barothermografot,  meteorografot, higrométert, Fergusson-féle anemométert és ily módon igen érdekes adatokat szerzett az atmoszféra magasabb régióinak hõmérsékletére, vízgõztartalmára, s a légáramlásokra vonatkozólag. E készülékek eddig 3300 m-nyi legnagyobb magasságot értek el. Ez esetben két óránál több idõ kellett, hogy a gõzgép a 6500 m hosszú kábelt, melyhez a készülék kötve volt, felcsavarja. Rotch azonban ennél még nagyobb, 5000 m-nyi magasságot is remél elérni.

Újabban az Amerikai Egyesült-Államok meteorológiai központi intézete elhatározta, hogy 20 állomást rendez be, melyeken egyidejûleg felbocsátott sárkányok segélyével fognak meteorológiai megfigyeléseket tenni.

Francziaországban L. Teisserenc rendezett be ily állomást trappes-i obszervatóriumában; Németországban Dr. Hergesell, az elsasslothringeni "Meteorologisches Landes-Institut" igazgatója kísérletei keltettek feltûnést a tudományos körökben.

Ekközben azon fáradoznak, hogy az e czélra alkalmazott sárkánynak minél tökéletesebb szerkezetet adjanak s fõleg a szél ingadozásaival szemben teljesen biztossá és stabilissá tegyék. Erre vonatkozólag nemrég érdekes kisérleteket tett Nikel L. Hugo, a bécsi "Flugtechnischer Verein" tagja, mûegyetemi tanársegéd. A maga szerkesztette, 12 m² felületû és 71/2 kg súlyú sárkányt 1898. évi augusztus havában Krakó mellett bocsátotta föl meglepõ sikerrel. A felszállás pompásan sikerült, bár csak gyönge, alig 21/2 m-nyi szél járt; a készülék nyugodtan és teljes egyensúlyban emelkedett.

Remélhetni, hogy a közeli jövõben ezt a meteorológiára nézve mindenesetre becses készüléket még jobban fogják tökéletesíteni és hogy azután e tudományágnak nélkülözhetetlen segédeszközévé fog válni.