A tengerentúli telegráfia terjedése. Nemzeti és stratégiai szempontok voltak elsôsorban, melyek számos, újabb idôben fölmerülô telegráf-összeköttetés tervét érlelték meg; csak másodsorban következnek azok a tervek, melyek eddig nem érintett területeket akarnak az elektromos közlés körébe vonni.

Természetszerûleg a nagy gyarmatos népek állanak elôl, angolok, németek, amerikaiak és francziák. Az angol terveknek az a czéljok, hogy az angol kábeltársaságok nagy tengerentúli hálózatát oly új fôvonalokkal egészítsék ki, melyek csak is angol birtokokat érintenek és így Angolország súlyát e téren fenntartsák: a többi tényezônek pedig épen az a czélja, hogy nem angol összeköttetésekkel Angolországnak ilyetén monopoliumát megdöntse.

Az angolok a Földet oly zárt kábelhálózattal akarják körülfogni, hogy mindenekelôtt a gyarmatok az anyaországgal több úton is érintkezhessenek és háború esetén ki legyen zárva annak lehetôsége, hogy az ellenség a kábel elmetszésével a gyarmatok telegráf összekötését Angolországgal megszakítsa. Mert hogy ez mit jelent, tapasztaltuk a legutóbbi spanyol–amerikai háborúban. Ebbôl a szempontból természetesen rendkívül fontos az a körülmény, hogy a kábel csak angol területen haladjon, mely körülménynek valamennyi angol terv meg is felel. Az elsô államinak tervezett vonal a Csendes-óczeánban Kanadától Ausztráliáig menne, közben három, angol birtokban levô szigetet érintve; hossza 12 000–14 000 km, költsége 40 000 000 márka volna.

Ebbôl a fôvonalból alkalmas kiágazásokat lehetne vezetni a Csendes-óczeánnak elszórt szigetcsoportjaihoz és ezeket is bevonni a telegráf összeköttetésbe. E mellett a kanadai vonalak és az Atlanti-óczeánban fekvô kábelek az új vonallal együtt Angolország és Ausztrália közt teljesen angol összekötést létesítenének; az új kábeleknek mély vízben való elhelyezése nagyobb biztosságot is nyujtana háború esetére, mint a jelenlegi kelet-indiai vonal, mely idegen területeket is érint és sekélyebb vízben is fekszik.

Minthogy ez a vonal a már meglevô két angol kábeltársulatnak természetszerûleg nagy versenytársa volna, azért már ezek is olyan tervet készítettek, mely kizárólag angol területen kötné össze Ausztráliát az anyaországgal. Ausztrália nyugati partjától kiindulva ugyanis a kábel ívben átmenne a Fokgyarmatig, onnan Szt.-Ilonán, Sierra Leonén és Gibraltáron keresztül jutna Angolországba; az egész kábel mintegy 23 000 km hosszú volna.

Erre Fleming Sandford Kanadában, a csendes-óczeáni kábel legbuzgóbb harczosa mindjárt olyan tervvel állt elô, melynek nem kisebb a czélja, mint hogy a Föld kerekségét, úgyszólván megszakítás nélkül, egyetlen-egy kábellel fogja körül. A fent említett elsô, csendes-tengeri kábel folytatásaként ugyanis Ausztráliából az Indiai-óczeánban Fokgyarmatig menne a körnek második, innen Ascension, Szt.-Pál és a Bermuda-szigeteken át Kanadáig a harmadik nagy íve; a teljes bezáródást a kanadai szárazföldi vonalak közvetítenék, Angolországot pedig a meglevô atlanti kábel kötné össze az új vonallal. A fektetendô kábel hossza vagy 42 000 km, költsége 100–120 millió márka volna.

Az angolok ilyetén nagy tervei ellen azonban elsô sorban a francziáknál, azután Amerikában és Németországban mindinkább jelenkezik az a törekvés, hogy megszabaduljanak az angol kábelmonopoliumtól. Francziaország elkészítette a Nyugat-Indiáig vezetô és az Ausztrália és Újkaledonia közti kábelt; továbbá az utóbbinak a Csendes-óczeánban való folytatását Dél-Amerika nyugati partjáig tervezi. Amerika már régen tervbe vette San-Francisco összekötését Japánnal a Hawai-szigeten át, mit most, úgy látszik, meg is fog valósítani. Februáriusban adta ki ugyanis Mac Kinley a Filippi-szigetekig fektetendô kábelre az engedélyt, a mely hihetôleg még ebben az évben el is fog készülni.

Németország fôkép Amerikával óhajt külön, saját összekötést. Eddig két nagyobb német kábel volt; Emden és Valencia közt 1600 és Emden és Vigo közt 2064 km-nyi hosszúságban. Ép ez utóbbit akarnák az Azorokon át Amerikáig meghosszabbítani, mely czélból a tulajdonos czég már is 20 millió márka tôkével részvénytársaságot alapított.

Kisebb kiterjedésû, de érdekes az a terv is, melyet egy kopenhágai társulat tart szem elôtt és mely biztosítottnak is látszik, t.i. hogy Izlandot kössék össze Nagy-Britanniával. Ennek a kábelnek aligha lesz valaha valami stratégiai jelentôsége, de a kereskedelem és fôkép a tengeri halászat érdekeinek szolgálatán kívül minden esetre a meteorológia is nagy hasznát látná. (Elektrotechnische Zeitschrift nyomán.)