Ki tudja?

---

A Természettudományi Közlöny 1872. évi márciusi számában Levélszekrény címmel indított rovatot a tagtársak kérdéseinek megválaszolására. Eleinte a szerkesztõség „a maga körében igyekezett a felvilágosításokat beszerezni”, de késõbb célszerûnek látszott, hogy a kérdések „más szakférfiak által is megvilágosíttathassanak”.

  A New Scientist címû angol folyóirat egyik rovatában szintén az olvasók kérdeznek. Arra kíváncsiak például, hogy mikor látunk kör alakú szivárványt, miért a lábunkra ömlik a tej a dobozból, miért nem ragad hozzá a tubus belsejéhez a pillanatragasztó. A választ az olvasók adják meg.

  A Levélszekrény rovat hagyományait elevenítjük fel, amikor havonta válogatunk a Természettudományi Közlöny, a New Scientist és az Önök kérdései-feleletei közül. Arra kérjük tehát olvasóinkat, írják meg kérdéseiket, válaszaikat, vagy gondolják tovább, egészítsék ki, cáfolják meg a korábbi feleleteket.

  A kérdések a ChemoNet Miért? címû rovatában is megjelennek. Sok „feladvány” már válaszra vár. Leveleiket lehetõleg e-mailben küldjék el a chemonet@mail.datanet.hu címre vagy hagyományos módon a Természet Világa szerkesztõségének címére, 1444 Budapest 8 Pf. 256. vagy ChemoNet Informatikai Alapítvány, 1124 Bp., Hegyalja út 51.
 

  Ebben a hónapban (a régi helyesírást megtartva) a Természettudományi Közlönyben tallózunk.
 

Századforduló

Mi a természettudósok nézete az 1900-ik évrõl: végzõdik-e vele a XIX. század, vagy kezdõdik a XX-ik?

T. S.

 
   Minthogy a chronológiai számolás szellemében az évszámok nem törzs-, hanem rendszámok és ennél fogva nulla jelzésû év nem volt, a XX. század 1901. januárius 1-jén kezdõdik. Így határozott – úgy gondolom – a franczia akadémia is.

  A csillagászok, és természetesen a mathematikusok is az évszámot már régen folyó, tehát törzsszámnak tekintik; zérus lévén az elsõ szám, világos, hogy ezen felfogás szerint a század kezdete már 1900. januárius 1-jére esik. Így fogta fel a dolgot Gauss is Bolyaihoz intézett levelében (Bolyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezése, Budapest 1899. p. 37.). Különben az egész kérdés merõben konvenczió.

KÖVESLIGETHY RADÓ (1900. január)

 
Piparecept

Mivel lehetne a törött tajtékpipát tartósan összeragasztani?

Cz. V.

 
Törött tajtékpipa ragasztására olyan ragasztószert kell használnunk, a mely a melegnek és nedvességnek egyaránt ellenállhat. Legalkalmasabb erre a következõ:

  Veszünk két evõkanálnyi tehéntúrót, egy kávéskanálnyi oltott meszet és egy gyûszûnyi nyers tojásfehérjét. Ezeket kalapáccsal szilárd tárgyon addig gyúrjuk, illetõleg ütjük, míg alkalmas pépet nem kapunk.

NEULÄNDER MANÓ
(1899. november – 1900. január)

 
Meteorológia

J. A. úrnak P.-tt. – A téli villámlás és dörgés nem olyan valami nagyon ritka dolog, a mit ott, hol különben a meteorológia viszonyokat rendszeresen nem figyelik, érdemes volna följegyezni.

 (1877. február)

 
   Tapasztalatból igaznak látszik, hogy a lábujjakon levõ bõrkeményedések (tyúkszemek) fájdalmas érzet által elõre jelzik az esõzéseket. Miben rejlik ennek a magyarázata, vagyis milyen okozati kapcsolat van a két jelenség között?

P. A.

  A tyúkszem tulajdonképpen a bõr szarúrétegének megvastagodása, mely az irhának alatta levõ érzõ szemölcseire nyomásával általában fájdalmasan hat. E szarúrétegnek az a tulajdonsága is van, hogy a vizet magába veszi, higroszkópos, a mitõl megduzzad, vagyis térfogatában növekedik. Midõn tehát a levegõ telve van vízgõzzel, a tyúkszem megduzzad s így erõsebben nyomja az alatta levõ szemölcsöket és fájdalmasan izgatja az érzõ idegeket.

P. (1900. szeptember)

 
Szkeptikus sarok

G. A. úrnak Pesten. T. tagtárs úr azt kérdi tõlünk, miért nem ismertettük meg a Természettudományi Közlönyben a Wolfert-féle (?) elméletet az északi fény mibenlétérõl, s miért engedtük magunkat ebben megelõztetni a napi lapok által? Íme feleletünk. Az oly elmélet, mely szerint az éjszaki fény sem delejes, sem villanyos jelenség, hanem csupán a nyár óta visszamaradt napsugaraknak optikai eredménye, elannyira hóbortos dolog, hogy ma már tudományos lapban legfölebb csak curiosum gyanánt volna megemlíthetõ. Azon nem csodálkozunk, hogy a napi lapok ezt a tudományos tréfát komolyan vették, hanem azon igen is csodálkozunk, hogy oly kitûnõ folyóirat, mint a Petermann Közleményei hozta a burleszket világra. Petermann figyelmét elkerülte, hogy ilyfajta elmélet Cartesius korától a múlt század végeig, mintegy Pater Hell idejeig már uralkodott – azóta azonban mint tökéletesen tarthatatlan, egészen elejtetett. Cartesius idejében még megjárta, de ma, a magnetométerek és spektroskopok korában már nem is hypothesis többé, hanem puszta ábránd.

Sz. (1893. január)

 
Korán kelõ cserebogár

Miképen magyarázható meg, hogy egy földbirtokos tanyai lakásának egyik szobájában folyó év januárius 6-ikán egy cserebogár nappal repülni kezdett az ablak felé, hol a függönyön felakadt és másnap élve került birtokomba?

Sz. I.

 
Semmi különös nincs benne, ha olykor télnek közepette is látunk eleven cserebogarat. A dolog úgy áll, hogy a cserebogár-pajor (csimasz), miután a gazdára és erdészre nézve oly áldatlan életét két évig a föld alatt folytatta, a harmadik év elején (június-júliusban; a cserebogár éve májusban veszi kezdetét) átváltozik bábbá; de mint ilyen csak néhány hétig pihen nyugvó állapotban. Ezen idõ eltelte után a bábból a tökéletesen kifejlett bogár válik, mely az egész telet a föld alatt húzza ki s csak jövõ májusban jön a föld felszínére.

  Így például valamennyi cserebogár, mely jövõ májusban röpülni fog, már múlt évi szeptember óta ott gubbaszkodik a föld alatt s várja megváltásának óráját.

  Ilyen enyhe és hó nélküli télen mint az idei, könnyen megtörténhetik, hogy a napsugár egyes helyeken jobban fölmelegíti a földet, miáltal megtéveszti és a föld színére csalja a megdermedve alvó cserebogarakat.

  Ezt tudván, azon sem csodálkozhatunk, ha õszi szántáskor az ekevas olykor eleven cserebogarakat forgat ki a földbõl.

KOHUT REZSÕ (1898. március)

 
Zsebibaba a vízen

Tud-e a kenguru úszni? Mi történik úszás közben az erszényben levõ fiókával?

J. T. (Budapest)

 
A kenguru csak végsõ szükségbõl s így a legritkább esetben megy be a vízbe. Az úszás mikéntjérõl nem szól a rendelkezésemre álló irodalom, de aligha lehet más, mint a víznek taposása. Az erszény, míg az újszülött kicsiny, elég jól zár, s így feltehetõ, hogy kisebb vizeken való átúszás alkalmával nem, vagy nagyon kevés víz hatol az erszénybe. Ha az erszényben levõ állat nagyobb, az erszény is tágabb s ha ilyenkor vízbe megy az anyja, az erszényben lévõ fiatal állat életét feltétlenül veszélyezteti. Egyébként pedig abból az egy adatból, hogy egyszer a kutyák vízbe szorítottak egy kengurut, s az ott védekezett, nem következik, hogy üldözõi elõl minden kenguru vízbe menekül. Az a bizonyos kenguru pedig, melyet Brehm legújabb német kiadása említ, hím állat volt.

Dr. Éhik Gyula (1928. március 1.)

 
Ábránd

Szíveskedjék kérem tudatni, hogy hány kilométer távolságra kellene a földgömbtõl távozni (ha lehetne), hogy egész perifériája látható legyen?

N. G.

 
Ha r a Föld sugara, t a megfigyelõnek a Föld középpontjától való távolsága, e távolságból a

Föld félfelületének , egész kerületének pedig részét láthatjuk. Teljes félgömb

képét a Föld tehát, szigorúan véve, csak végtelen nagy távolságból adhatja. Ha a kerületet (illetõleg a hemiszféra felületét) egy százalék híján kívánná látni, a felület fölé 38 793 (illetõleg 630 630) kilométernyire kellene emelkedni.

A Holdról nézve a Föld kerületének  , a félföld területének  százalékát láthatni.

A földi légkör sugártörésére e számításokban nem voltunk tekintettel.

K. R. (1900. január)