A múlt és a jövõ

A múlt és a jövõ

Karnyújtásnyira a múlt annak, aki egy 131 éves folyóirat munkatársa. Kezemben Természettudományi Közlönyünk századnyitó, 1901. évi kötete. Az elsõ oldalakon lapalapítónk, Szily Kálmán kedves bölcsességgel magyarázza, most kezdõdik az új század. Majd egy apró betûs tudósítás Magyarország idõjárásáról, 1900. év november havában: „Az elmúlt november igazi õszi hónap volt: borongós, ködös és nedves, de a mellett nagyon is enyhe, a mi éghajlatunkban nagyon erõs anomália.” (A múlt ismétli önmagát. Mikor e sorokat 2000. november közepén írom, szinte nyárutó van.)
A Társulat huszadik századi elsõ közgyûlésérõl (1901. január 23.) részletesen tudósít a Közlöny. Olvassunk bele! Wartha Vince elnök: „…Folyó hó 15-ikén… (a Társulat) az Eszterházy-utczai 14-16. számú háznak a birtokába lép, még pedig 210 000 korona vételár fejében. Íme, teljesült a régi óhaj; Társulatunknak saját otthonra való vágya ténnyé vált. Minõ haladás!”
Paszlavszky József titkár: „Nyolcezerkétszázhatvanegy tagtársunkat tisztelhettünk a múlt év végén sorainkban… Szellemi munkálkodásunkat kezdem kiadványainkkal, elsõ sorban társulati életünk fõerejével, a Természettudományi Közlönnyel. XXXII-ik kötete jelent meg a múlt évben 45 nagy íven, 275 rajzzal, 8700 példányban. Változatos, a természettudományok minden ágára kiterjedõ tartalmáról bõvebben szólanom talán fölösleges… Könyvkiadó Vállalatunk X-ik cziklusában Lehman, Babona és varázslat czímû munkája jelent meg két kötetben.”
Lengyel István pénztárnok: „Mélyen tisztelt Közgyûlés! A letûnt századnak utolsó éve Társulatunk életének hatvanadik, tudományos és szellemi munkálkodás tekintetében nyugodt és derült, de gazdasági tekintetben bizony gondokkal teljes, fáradságos esztendeje volt. Hiába, a sima tükrû tóban is megvan a létért való küzdelem. …Alaptõkénk 285 243 K. 29 fillért tesz névértékében. …Bármit is hoz a jövõ új hajlékunkban, lelkünkben kívánjuk, hogy Társulatunk hatalmas munkálkodása ott sem legyen optikai csalódás, hanem a tudomány nagy és nemes czéljaiért való igaz törekvés.”
Így kezdõdött ismeretátadásra szövetkezett Társulatunkban a 20. század, melyet napokon belül magunk mögött hagyunk. A sima tükrû tó illuziója elveszett, századunk tengernyi hullámai értékeket sodortak a mélybe. Évtizedes igyekezettel próbáljuk felszínre hozni kincseinket. Ilyen kincs folyóiratunk is, mely a Társulatnak köszönheti létét, s melynek a Társulat köszönheti kiteljesedését. Szerencsére a Természettudományi Közlönyt, a mai Természet Világát nem sodorták el a viharok, a természettudomány erõs tõkesúlynak bizonyult.
Tíz éve már annak, hogy lapkészítõ mûhelyünkben az 1869-es alapokat tiszteletben tartó, új stílusú és szemléletû munkába kezdtünk. Megújulásunk néhány fontosabb pontját 1991. év végén „Számadás”-omban rögzítettem:
– Igyekezzünk lényegesen kisebb lépéstávolsággal követni a világ természettudományának eseményeit, új gondolatösvényeit.
– Nyúljunk bátrabban a tudománypolitikával, az oktatással, a tudomány mûvelésének társadalmi vonatkozásaival összefüggõ kérdésekhez.
– Törekedjünk a tudomány emberi „arcának” bemutatására.
– Igyekezzünk bemutatni a természettudomány és a humán kultúra összefonódó területeit.
– A passzív, tanítgató ismeretterjesztésbõl lépjünk ki mind gyakrabban egy-egy harciasabb, elkötelezettebb irányba.
– Vállaljuk tudatosan a határainkon túl élõ magyar értelmiség szellemi értékeinek összegyûjtését és közreadását.
– Szélesítsük szerzõink körét tehetséges fiatal szerzõkkel. Megszüntetve mindenféle kirekesztést, szólaltassunk meg a tudomány hazai és külföldi nagyságai közül többeket.
– Nyerjünk meg új olvasórétegeket (gimnazistákat, fõiskolásokat, egyetemi hallgatókat…) ezzel is bõvítve folyóiratunk hatókörét.
S még egy elhatározás: új, szélesebb körû kapcsolatrendszert kell kiépítenünk, mely segíti terveink megvalósítását.
Minden álom annyit ér, amennyit valósággá formálunk belõle. Bizonyára lehettünk volna kissé ügyesebbek is az elmúlt évtizedben, de erõfeszítéseink eredményei ma már kézzelfoghatóak. Engedtessék meg nekem, hogy némi elfogultsággal néhány nekünk címzett kedves levélbõl idézzek.
Nyugalmazott iskolaigazgató írja Kolozsvárról: „Amit Ti mûveltek a Természet Világával – kitûnõ számok, különszámok, Szkeptikus Lapok, Természet–Tudomány Diákpályázat…– az csodálatraméltó, ezért fellelkesülve gratulálok.”
Akadémiánk külsõ tagja Amerikából: „Nagy élvezettel olvasom a Természet Világát, valóban világszínvonalú folyóirat, büszkén mutatom meg itteni barátaimnak.”
Hat magyar anyanyelvû tanár Zomborból: „Rendkívüli hálával tartozunk az anyaországnak és Önöknek, hogy nem feledkeztek meg a vajdasági magyar diákok hátrányos helyzetérõl és folyóiratuk révén igyekeznek bennünket bekapcsolni a tudományok legújabb folyamataiba. A Természet Világa minden számának megérkezése ünnep részünkre. A Közlöny kézrõl kézre jár kollégáink között és mindannyian találunk benne egyrészt olyan témákat, melyeket beépíthetünk a tananyagba, másrészt olyan rendkívül érdekes és tanulságos írásokat, melyekkel hiányos ismereteinket igyekszünk pótolni.”
Biológus egyetemi hallgató Budapestrõl: „A kutatói pálya irányába az elsõ lépést az Önök folyóirata által kiírt diákpályázat megírásával tettem.”
Történelem-földrajz szakos egyetemista, Debrecenbõl: „Továbbtanulási elhatározásomban nagyban segítettek az Önök pályázatain elért sikerek. Lapjuk színvonalas írásai ébren tartották bennem a természettudományos érdeklõdést.”
A múlt század végén az idõjárás a tudományos ismeretterjesztésnek is kedvezett. A 21. századhoz érve mintha ez is megismétlõdne. Az Európai Unióba igyekezvén egyre többen hangoztatják, tudásalapú társadalmat kell építenünk. Erõsödik a tudományok, fõképp a természettudományok jelentõsége.
Megerõsödött Társulatunk vezérkara is. Vizi E. Szilveszter személyében nemzetközi hírû tudós, a közösségért tenni akaró és tudó ember került a Társulat élére. Mellette hasonló gondolkodású társak. Tovább szövögethetjük tehát a jövõnket építõ terveket. A Természet Világa és az Élet és Tudomány szellemi értékeire alapozott zsebkönyvsorozat kiadását tervezzük a jövõ évtõl. Testvérlapunkkal közösen 2001 minden hónapjában Ezrednyitó tudományos estéket tartunk hazánk iskolavárosaiban, kezdetként januárban Gyöngyösön, februárban Pápán.
Köszönettel tartozunk lapgazdáinknak, a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak és a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulatnak támogatásukért. Megtisztelõ számunkra az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, a Környezetvédelmi Minisztérium hozzájárulása kiadási költségeinkhez. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több civil szervezet, magánszemély támogatja folyóiratunkat: Rotary Club Budapest és Babylon (New York), Metropolis Alapítvány (Los Alamos), Simonyi Károly (Budapest), Varjú Dezsõ (és barátai, Németország), James Randi és Martin Gardner (Egyesült Államok)…
Hálásak vagyunk olvasóinknak, hogy adóforintjaikból ez évben 743 497 Ft-ot juttattak lapunk éltetésére. Sokat jelent számunkra a Magyar Természettudományi Társulat tagságának kiállása is lapunk mellett. Egymás kezét fogva lépünk át az új századba, reménykedve és tettre készen.
Elõdöm, Szily Kálmán száz éves mondatával búcsúzom: „Kedves olvasóinknak boldog új évet s a magyar hazának boldog új századot kívánunk!” Remélem, most teljesül a kívánság.

STAAR GYULA

Természet Világa, 131. évf. 12. sz. 2000. december
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez