Halálom és feltámadásom története
1945 kora tavaszán, a II. világháború vége elõtt néhány héttel elestem – akkor dívó, eufemisztikus kifejezéssel: hõsi halált haltam. Ennek igazolására két bizonyítékkal szolgálhatok.
1. Egy – általam nem ismert – katonabajtársam saját szemével látta, hogy a németországi Nauen mellett elestem. Errõl híven beszámolt az akkor Németországban tartózkodó kedves hölgyismerõsömnek. A kissé misztikus beállítottságú hölgyet mélyen megrázta a hír, és levélben fordult Magyarországon maradt nõtestvéréhez, aki nála is misztikusabb lelkületû lévén tagja volt egy budapesti spiritiszta körnek. Kérte õt, hogy kíséreljen meg engem a túlvilágról megidézni vagy megidéztetni, és errõl számoljon be neki.
2. A következõ spiritiszta szeánszon a médiumnak sikerült megidézni engem. Szellemem meg is jelent a kör tagjai elõtt, sõt válaszolt is az általuk feltett kérdésekre. A nõtestvér azon melegében lejegyezte szavaimat és elküldte Németországba. Kedves hölgyismerõsöm rámismert, mert a szeánszon olyan szófordulatokat és beszédmódot alkalmaztam, amelyekkel – szerinte – csak a legszûkebb baráti körömben éltem néha.
A hölgy aztán áttelepült Ausztráliába, és ott évtizedeken át élt abban a szent meggyõzõdésben, hogy egykori kedves ismerõse – ottani kifejezéssel élve – dead as a dodo, vagyis olyan halott, mint a rég kihalt dodo madár.
Jó 55 évvel a haláleset után valaki mégis – joggal – elsõ személyben írta le ezeket a sorokat. A szerzõt sokan ismerik, és nem tételezhetõ fel, hogy õt látva-hallva valamennyien és minden esetben vizuális és auditív érzéki csalódás áldozatai lennének. Ezért valószínû, hogy a dodo madárból valamikor fõnix lett. Ennek rövid története a következõ.
Kedves távolra szakadt hölgyismerõsömnek vagy két évtizeddel halálom után Canberrában a kezébe jutott az Élet és Tudomány egyik száma, amelyben az egyiptomi piramisok csillagászati és geometriai sajátosságairól írtam. Képzelhetõ, hogy a szerzõ nevének megpillantása legalább oly mélyen megrázta, mint halálom szemtanújának húsz évvel ezelõtti jelentése. Nyomban írt az Élet és Tudomány szerkesztõségébe azzal a kérdéssel, hogy a cikk szerzõje valóban azonos-e velem.
Hogy rövidre zárjam a történetet: nemsokára kezemben tartottam az egykori spiritiszta szeánsz után kelt levelet, megidézett szellemem ott elhangzott szavaival. Ráismertem saját magamra, de nem tudtam azonosulni az egykor megjelent alakkal. Ez a szellemtestvér nõsült volna meg néhány év múlva? Ennek ellentmond az engem ma körülvevõ népes, hús-vér leszármazottakból álló család.
Mellékesen: életemben nem jártam a németországi Nauenban.
Ennyit a szemtanúk jelentéseinek megbízhatóságáról és a spiritiszta szeánszokon elhangzottak valóságtartalmáról.
PONORI THEWREWK AURÉL (1921–20..)
Természet Világa, 132. évfolyam, 1. szám, 2001. január
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
Vissza a tartalomjegyzékhez