A Természet–Tudomány Diákpályázat jubileuma
TÍZ ÉV, DIÁKOKKAL SZÖVETKEZVE
Tíz éve már annak, hogy a Természet Világa szerzõivé avatja a természettudományok iránt mélyebben érdeklõdõ, magyar anyanyelvû középiskolás diákokat. Folyóiratunk 1991 óta hirdeti meg minden évben a honi és a határainkon túli fiatalok számára a Természet-Tudomány Diákpályázatot. A legjobb dolgozatokat lapunkba simított 16 oldalas belsõ mellékletként jelentetjük meg, ifjú szerzõink és olvasóink örömére. Mert az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy számíthatunk e korosztály legjobbjainak friss gondolkodásmódjára, természettudományos múltunk értékeit felkutatni és azt megmutatni vágyó buzgalmára, romlatlan stílusára.
„A lap gazdag és reményt keltõ újítása a Diákmelléklet... Az írások többsége, s igencsak legjava a város vagy az iskola egy-egy nagy tanáráról-tudósáról szól, vagy az iskola, a város, a környék valamilyen kincsérõl vagy jellegzetességérõl. A diákok, s nyilván a tanácsadó tanáraik is, jól ismerik a terepet, amely az életkor adottságainak leginkább megfelel, s ahol az ifjú írók felnõtt kollégáikkal minden tekintetben egyenrangúként és egyforma eséllyel indulhatnak: épp ezért is illik annyira szervesen a lapba a Diákmelléklet, s nem szorul valamiféle ifjúsági gettóba. De túl ezen, jelzik tán az írások általában a mentalitás változását; a helyi és a kézzelfogható megbecsülésének a növekedését, helykeresésünk kezdeteit, magunkra találásunkat bármiféle bezárkózás nélkül...” – írta Vekerdi László a Forrásban, az akkor 125 éves folyóiratunkat köszöntõ cikkében. Mára világossá vált – amit az idézet szerzõje már hat éve látott –, hogy a fiatalok tervszerû bevonása a lapformálásba, a Természet Világa elmúlt tíz évének egyik sikertörténete. Pedig az elindulás számos kérdõjelet formált. Lesz-e elég kis cikkíró, nem fullad-e érdektelenségbe a kezdeményezésünk? Kapunk-e színvonalas, közölhetõ írásokat? S ami szintúgy alapkérdés: honnan teremtjük elõ az anyagiakat a diákpályázat mûködtetéséhez, az írások megjelentetéséhez, diákmellékletünk költségeihez? Az aggodalom felhõi gyorsan szertefoszlottak. Az iskolákban, a diákokban és a tanáraikban igazi szövetségesekre leltünk. Az elmúlt tíz évben háromezernél több fiatal próbált szerencsét cikkpályázatunkon, zömében szépen kidolgozott, okos írással. Közülük eddig mintegy hatszázzal olvasóink is megismerkedhettek.
Minden évben elkészítjük a Természet-Tudomány Diákpályázatunk forrásvidékeinek térképét, a városok mellett színes négyzetekkel jelölve azt, hogy onnan hány dolgozat érkezett szerkesztõségünkbe. Helyezzük képzeletben egymásra a tíz év térképfóliáit, s jólesõen láthatjuk, Magyarországot szinte beborítják a kis négyzetek. Sûrûsödési helyei vannak Erdélyben, s ma már egyre inkább Szlovákia magyarlakta vidékein is. Sajnos Kárpátalja és a Délvidék még fehér folt diákpályázatunk térképén. Örömteli viszont, hogy intézmények és magánszemélyek sora állt támogatóként a fiatal természettudományi írópalántákat felkutató akciónk mögé. Kétszázezer forint ígéretével indultunk neki 1991-ben, ma segítõink jóvoltából nagyságrenddel több jut a diákpályázatunkra. A Dunaújvárosi Finompapírgyár évekig ingyenpapírt adott a mellékletünkhöz, ma a Magyar Hivatalos Közlönykiadó hozzájárulása teszi lehetõvé a fiatalok írásainak megjelentetését. A Szily Kálmán Két Tannyelvû Mûszaki Szakközépiskola és Informatikai Szakkollégium minden évben kollégiumi szállást és étkezést ad a díjátadó ünnepségünkre határainkon túlról Budapestre érkezõ nyertes diákoknak és legeredményesebb felkészítõ tanáraiknak. Siklósi Erika siófoki tanárnõ és a Természet-Tudomány Alapítvány idén az útiköltségüket is megtérítette. Húsznál több intézmény támogat minket a díjazásban.
Magánszemélyek (társaságok és alapítványok) anyagi segítsége tette lehetõvé, hogy a két fõ ággal induló pályázat, a fiatalok önálló gondolatait valamint a tudománytörténeti munkáit bemutató cikkek sora újabb kategóriákkal bõvüljön. James Randi (Plantation, Amerikai Egyesült Államok) életre hívta a Szkeptikus különdíjat, Martin Gardner (Hendersonville, Amerikai Egyesült Államok) a Matematikai különdíjat. Varjú Dezsõ (Tübingen, Németország) biofizikai, biokibernetikai, Ernst Grote (Tübingen, Németország) orvosi, a stuttgarti székhelyû Német–Magyar Társaság Biodiverzitás különdíjat alapított. Simonyi Károly évek óta élteti a Kultúra egysége különdíjat, Nicholas Metropolis nevével fémjelzett alapítvány (Los Alamos, Amerikai Egyesült Államok) pedig már második éve jutalmaz diákokat, tanárokat, iskolákat diákpályázatunkon.
Szily Kálmán, folyóiratunk alapítója a Természettudományi Közlöny századik füzetében sorra vette a lap érdemeit. A siker fõ összetevõjének tartotta, hogy „szerzõink között megtaláljuk a legtiszteltebb veterán tudósainktól kezdve a most javában dolgozó derékhadon át, le a még egyetemen járó ifjúságig az egész tollfogható természettudományi író nemzedéket.” Akkor 1878-at írtak. Az égi mezõkrõl letekintve lapalapítónk örömmel láthatja, hogy ma már újabb, még fiatalabb nemzedék mutatja meg magát, értékeit folyóiratunk oldalain.
A mai fiatalságért sokan aggódnak, mondván: könnyelmûek, nincs kitartásuk, nincsenek céljaik, nem jól választják meg példaképeiket. A Természet Világa diákpályázatának vonzáskörébe került fiatalok ennek az ítélkezésnek az ellenkezõjérõl gyõznek meg. Arról, hogy jó tanárok irányításával szép és színvonalas, felnõttekével vetekedõ munkára képesek, alaposak és kitartóak. Õket, az értékõrzõ és értékteremtõ fiatalságot kell megbecsülnünk, hogy bizakodhassunk a jövõnkben. Talán ezért is segítik annyian a Természet Világa diákpályázatát.
STAAR GYULA
Természet Világa, 132. évfolyam, 5. szám, 2001. május
https://www.chemonet.hu/TermVil/
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
Vissza a tartalomjegyzékhez