Gondolat – jel?

„Semmi, ami barbár
nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú.
Nem kellenek õk se, kik titkon az éggel
rádión beszélnek, a jósok, a boncok,
a ferde vajákos, ki cifra regéknek
gõzébe botorkál, csürhe silányok,
kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak
s úgy fintorog arcuk,
mint a bolondé.”

Kosztolányi Dezsõ: Marcus Aurelius

Dolgozatunk címe magyarázatra szorul. A következõ néhány oldalon nem a Magyar Rádió kulturális hetilapjával foglalkozunk. A cím csak arra utal, hogy egy különös jelenségcsoport a (közszolgálati és kereskedelmi) médiában is egyre nagyobb teret nyer. Természetesen a természetfelettirõl van szó. Látván a televízióban egyre-másra bemutatott csodatévõket, táltosokat, csillag-, bél- és kártyajósokat, kritikus vizsgálatra szántuk el magunkat.

A kísérletek tárgya a hagyományos, érzékszervi kommunikáción kívüli közlésfolyamat, azaz a telepátia volt. Mivel természettudományos mûben útmutatást erre nem találtunk, a kísérletek tervezésénél a különbözõ, parajelenségeket vizsgáló csoportok (Szintézis Paralabor¹, Aion Alapítvány – Parajfalók Klubja) világhálón közzétett leírásaira támaszkodtunk.

A kísérleteket hat, nemre és korra változatos, meghívott párral végeztük el. Kiválasztásuknál a fõ szempont az volt, hogy a tagok egymást jól ismerjék, és egymással jó, kiegyensúlyozott kapcsolatban legyenek, hiszen „nem mindegy, hogy a kísérletben részt vevõ emberek között milyenek a lelki viszonyok, már csak azért sem, mert ilyenkor az eredmény a közös elvárások függvénye szerint alakul”¹. A párok a kísérletet a felkérés alapján önként vállalták. A (csalás, elõre megbeszélés elkerülése végett) közvetlenül a kísérlet megkezdése elõtt közölt feltételek elfogadását aláírásukkal igazolták.

A kísérletek minden pár esetében ugyanúgy zajlottak. Egyikünk felolvasta az általános szabályokat (lásd a keretes részben). Ezek csak azt a célt szolgálták, hogy kizárják a csalás, illetve az utólagos reklamáció összes lehetõségét. (Az írott szabály végül formalitásnak bizonyult, egy alany sem viselkedett szabálytalanul.) Ezek után a konkrét kísérletek ismertetése következett (a pontos szöveg szintén a keretes részben található).

A kísérletek megkezdése elõtt a két alany külön szobában foglalt helyet. Egyikük lett az adó, másikuk a vevõ. (Hogy ki melyik szerepet kapta elõször, azt pénzfeldobással sorsoltuk ki.) Az adó a kísérleti tárgyra koncentrálva megpróbált a hagyományos kommunikációs csatornák nélkülözésével minél több információt küldeni a vevõnek. Ez elõtt kb. 5 perccel a vevõ a másik helyiségben a Ganzfeld-módszerrel relaxálni kezdett. (A szemére homogén, tompa fénnyel megvilágított erõsen homályos maszkot vett, és olyan fülhallgatót tett fel, amelyben random fehérzaj szólt. Ez egy PC-mikrofon saját zaja felerõsítve. Mindezek a külsõ ingerek hatásának minimalizálását szolgálták.)² Majd amikor az elõre egyeztetett idõpontban jeleztünk az alanyoknak, az adó megkapta a kísérleti tárgyat, és a vevõnek is felhívtuk a figyelmét, hogy megkezdõdött a kísérlet. A vevõ megpróbált minél több információt szerezni a tárgyról. A vevõ vétel közben is a Ganzfeld-módszerrel relaxált. Az erre rendelkezésre álló idõ 3 perc volt, utána 1 perc szünet a következõ adásig. A kísérletek ún. kettõs vak módszerrel zajlottak. A vevõ (és a vevõ oldali kísérletvezetõ) nem láthatta az adásról készült feljegyzést a kísérlet végéig, és értelemszerûen fordítva. A relaxációra szolgáló maszk kivétel nélkül minden alanyt zavart. A fehérzajt is többen kifogásolták, viszont volt, aki szerint hatásosan csökkentette a külsõ ingereket, és segített koncentrálni.

Ezután következett a francia kártyás kísérlet. Az adó az 52 lapos, nem „cinkelt”, megkevert csomagot szabályosan elemelte (azaz minkét részben min. 4 lapnak kellett lennie), majd a felsõ rész legalsó lapját megnézte és kivette. Ez lett a kísérletben átadandó tárgy. Erre koncentrált 3 percig, amit a vevõ megpróbált felfogni. A vétel után a vevõ közölte a kapott információkat. Segítségként nála is volt egy csomag kártya, ezt a vétel után átlapozhatta, és kiválaszthatta belõle a szerinte leadott lapot. (A kísérlettel azt is vizsgáltuk, hogy a korábbi külsõ hatások mennyire befolyásolják az eredményt. Erre a célra a kísérleti ismertetõben példaként felcsaptunk egy lapot, és megjegyeztük, mi volt az. Az értékelésnél figyeltük, megjelent-e ez a lap a vevõnél. Errõl az alany csak utólag értesült.) Az újabb adás elõtt a leadott lapot visszatettük, és a csomagot megkevertük. Összesen 8 alkalommal tettek kísérletet az adatátvitelre. A résztvevõknek bármi módon tilos volt jelölniük a kártyát. Ennek elkerülésére mindegyik alany csak egy csomag kártyával dolgozott, azt használta adóként és vevõként is.

A második kísérletet a saját, e célra készített kártyákkal végeztük. Két, egyenként 25 lapos csomagot terveztünk. Ezek egymástól különböznek (de a jelek funkciója hasonló), hogy aki elõzõleg adó volt, ne kerüljön elõnybe, mikor vevõ lesz. Minden csomagban 5 szín van (sárga, szürke, barna, kék, rózsaszín és a másikban vörös, narancs, fekete, lila, kék), és színenként 5 minta (kör, négyzet, nyíl, felkiáltójel, kettõs kereszt [zenei módosító], ill. spirális, szabályos háromszög, kereszt, kérdõjel, bé [zenei módosító]). Az összeállításnál arra törekedtünk, hogy mindkét pakliban legyen „triviális” elem (kör, négyzet), illetve fokozatosan nehezedve eljussunk az egyszerû formájú, de bonyolult jelentésû jelekig (zenei módosítójelek), mert „van, aki inkább vonalakat, van, aki inkább formákat ragad meg, megint mások színeket esetleg anyagokat éreznek meg”³. Az adás az elõzõhöz hasonló volt, de sem az adó, sem a vevõ nem ismerte a csomagot. A vevõnek így az információk alapján a 3 perc vétel után a megfelelõ színnel (a választékban 30 szín volt található) le kellett rajzolnia az ábrát, erre 1 perc állt rendelkezésre. (A lapot és a rajzeszközöket a kísérletvezetõ adta. A kártyákat a vevõnek adott filctollkészlet darabjaival rajzoltuk.) A kísérletet ötször ismételtük meg. A szerepek cserélésekor az adó csomagját a másikra cseréltük. (A kártyákon lévõ minták a 2. ábrán láthatók.)

Annak eldöntésére, vajon a tudatos tevékenységtõl függetlenül mûködik-e ilyen hatás, a következõt találtuk ki. A kísérlet közben az alanyok csak vizet fogyaszthattak. Viszont a kísérletvezetõ feljegyezte, hogy az alany mikor ivott belõle. Feltételezésünk szerint ha van kapcsolat a két, hagyományosan nem kommunikáló alany között, annak tudat alatti cselekvésekben is meg kell nyilvánulnia. Éppen ezért errõl az alanyok csak utólag értesültek.

Az elsõ két kísérlet után az alanyok helyet cseréltek. A helycsere során a hagyományos kommunikációt a lehetõ legjobban visszaszorítottuk.

A kísérlet végén jegyzeteink alapján kitöltöttük a jegyzõkönyvet, és az alanyok aláírásukkal hitelesítették azt. (Üres mintajegyzõköny: 4. ábra)

A vízivásos kísérletben az alanyok között kölcsönhatás statisztikailag sem mutatható ki. Egyetlen pár volt, akiknél az egyidejûség fennállt. Igaz, náluk több egybeesés is volt. Ez azonban nem egy parajelenségnek köszönhetõ. A sokkal valószínûbb magyarázat az, hogy (amint az a jegyzõkönyv felvételekor kiderült), azt gondolták, vizet csak két adás közt szabad fogyasztani (holott semmi erre utaló megszorítás nincs a szabályban), és az egyik alany a szünetek több mint háromnegyedében ivott. Így elég nagy a valószínûsége annak, hogy a (szintén csak szünetben fogyasztó) társsal egy idõben iszik.

A rajzolós kísérlet sem hozott több eredményt. A 60 átviteli kísérletbõl (6 pár, páronként 5-5 próba) mindössze kétszer találták el az ábra színét. (Színtalálatnak elfogadtuk, ha az adott szín más árnyalatát használta a vevõ. Arra ugyanis nem volt példa, hogy valaki a 30 darabos filctollkészletbõl pontosan azt választotta volna ki, amivel a leadott kártya készült.) Ez a tisztán véletlen választásnál rosszabb eredmény, hiszen ott a kísérletek 1/30-ad részében pontos találat várható. Az ettõl való eltérést magyarázhatja, hogy a vevõ színválasztásában szerepet játszanak saját szokásai (pl. kedvenc szín), illetve az, hogy gyakrabban választ tiszta színt és alapszínt.

A leadott formákat 5 esetben találták el: ebbõl 2 egyszerû kör, 1 esetben négyzet volt. A másik két esetben a formát eltalálták ugyan (nyíl és kereszt), de az eredeti irányhoz képest 45 fokos szöggel elforgatva. Egy ilyen ábra eltalálásának valószínûsége elég nagy (a többihez képest), mert a bemutatóban szereplõ „egyszerû forma és jel” kifejezésrõl rögtönzött, házi (osztálytermi) közvélemény-kutatásunk szerint majdnem mindenkinek eszébe jut a kör és a négyzet, de mondjuk egy spirál kevésbé, egy zenei jel pedig elenyészõen. A többi esetben a vevõ rajzolta ábra még „köszönõ viszonyban sem volt” az adó kártyáján lévõ lappal. Azaz az adott és a vett ábra zárt és nyílt volta, a rajta lévõ metszéspontok, szakaszok, ívek és infelxiós pontok száma semmilyen összefüggést nem mutatott. Olyan átvitel, ahol a színt és a formát is eltalálták, nem volt.

A francia kártyás kísérlet értékelése jóval egyszerûbb, mert a találati valószínûségek (a klasszikus valószínûségi mezõn) egyszerûen és pontosan számíthatók. A francia kártya 52 lapból áll, 4, egyenként 13 lapos kártyaszínre (konvencionális sorrendjük treff, káró, kõr, pikk) osztva. Minden színben 9 darab, 2–10-ig számozott lap és 4 fej (J, Q, K, A) van. A treff és pikk jelzés fizikai színe fekete, a káróé és kõré piros. Ennek alapján a kártyaszín véletlen eltalálásának valószínûsége p=1/4, ami az összesen 96 átviteli próbálkozásra (6 pár, 8-8 próba) vetítve 24 találatot jósol. Nálunk a kártyaszínt 23 esetben találták el. A kártya értékének eltalálási valószínûsége p=1/13, ami 96 kísérletbõl 7,38 találatot jelez elõre. A mi adatsorunkban a kártyaértéket 7 esetben találta el a vevõ. Annak, hogy valaki az adott lapot pontosan eltalálja, a véletlen esélye p=1/52. Esetünkben ez 1,85 találatot jelent, a mi méréseink során 2-szer fordult elõ. A fizikai szín eltalálásának esélye nyilván p=1/2, azaz 48 várható találat. Nálunk 47 esetben fordult elõ. Mivel „a telepátia nem csak a tér, de az idõ korlátait sem ismeri. Elõfordulhat például – akár egy téves idõpont egyeztetés alapján, hogy a vétel megelõzi az adást³”, megvizsgáltuk, hogy az adás során bármikor leadott lap (az egyidejû elõforduláson, azaz telitalálaton kívül) elõfordult-e a teljes vételi sorban, azaz a másik 7, egy alany által vett lap között. Ennek valószínûsége természetesen 7/52, esetünkben 12,92 várt találatot. Mi 15 ilyet regisztráltunk. (Az 1. ábra diagramján ezeket az adatokat tüntettük fel, minden kategóriában egymás mellé állítva a véletlenszerû választás esetén várt és a mért értéket.) Megszámoltuk, melyik kártyaszín és fizikai szín hányszor került adásra: treffet 30, kárót 20, kõrt 18, pikket 28 esetben adtak, így a fekete szín 58-szor, a piros 38-szor került sorra. A vételben treffet 26-szor, kárót 25-ször, kõrt 20-szor, és pikket 25-ször jeleztek, így a fekete szín 51-szer, a piros 45-ször került elõ. Az adott lapokat a véletlen „választotta”, a vett lapoknál valószínûleg azért sokkal egyenletesebb az eloszlás, mert az alanyok tökéletesen egyenletes véletlen eloszlást feltételezhettek, és ehhez igazították a vételt (2. ábra). Elõfordult, hogy az alany megkérdezte a vezetõt, elõfordult-e már a korábban vett lapok között egy bizonyos szín, majd ehhez igazította a választ. A bemutató során felcsapott lap viszont csak egy esetben került elõ, tehát az elõzetes befolyásolás nem volt elég hatékony. Talán az egyszeri lapfelcsapás helyett hosszan fel kell készíteni a vevõt, „mit is kell látnia”, ahogy azt Cagliostro mágus tette Szerb Antal A királyné nyaklánca címû regényében.

Összegezve tehát, a vízivásos kísérlet nem mutatott kapcsolatot, a saját kártyákkal végzett kísérlet sem hozott kimagasló eredményt, a francia kártyás kísérlet pedig szinte tökéletesen visszaadta a véletlen választások szerinti elvárásokat, hiszen legtöbbször ezek alatt volt. Abban a két esetben, amikor ezeket túllépte, az eltérés 8%, ill. 15% volt. Ezek alapján nem értünk egyet a Szintézis Paralabor azon véleményével, miszerint „a laborkísérletek ugyanakkor minden kétséget kizáróan bizonyítják a jelenség létét, mi több, az ilyen psziészleleteknek ma már elég sok jellemzõjét, és a használatukhoz szükséges technikáját is ismerjük”. Eredményeink még csak nem is mutatnak abba az irányba, hogy igazolják ennek a néha a tudomány oksági alapelvét is megsértõ jelenségnek a létezését.

Mivel az észlelések legjobb esetben is egybevágnak a véletlennel, Occam borotvája szerint sem szabad új entitást bevezetni a magyarázatra, hiszen a jelenséget teljesen kielégítõen magyarázza egy, már ismert létezõ. Carl Sagan szerint pedig a rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékot igényelnek.

Úgy gondoljuk, aki olyat állít, ami ellenkezik a kor tudományos felfogásával, neki magának kell az ezt bizonyító kísérleteket (amelyeket bárki bárhol elvégezhet) bemutatni.

A X. Természet–Tudomány Diákpályázaton a James Randi
alapította Szkeptikus Díjjal jutalmazott pályamunka.
Vezetõ tanár: Csaba György Gábor


3. ábra. Értelemszerûen felül az elsõ, alul a második készlet ábrái	4. ábra. Üres jegyzõkönyvlap