Rendkívüli elõszó egy különleges pályázathoz

BACSÁRDI LÁSZLÓ – FRIEDL ZITA
Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

„Nem kizárni és elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat
félelmes tömegébõl (vagy akárcsak megmutatni)
Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni –
és ünnepelni a halhatatlant és a jót”

Az elmúlt évek során több pályázatot is írtunk a Természet Világa címû folyóiratnak. Mértünk radioaktivitást a soproni erdõben, kutattuk csillagvizsgáló történetét, megfigyeltük a Hale–Bopp-üstököst, csillagászati emlékeket kerestünk fel, bemutattuk az Idõ népes családjának egyik tagját, akit idén búcsúztatunk, elmélyedtünk az emberi testben; végül az ezredvég napfogyatkozásáról készítettünk hiteles beszámolót. Mindegyik írásunk egy kicsit jobbra sikeredett az elõzõnél, mindegyikben más-más témára helyeztük a hangsúlyt. Öt év kemény munkája alatt nagyon sok tapasztalatot gyûjtöttünk. Úgy érezzük, eljött az az idõ, amikor továbbadhatjuk ezt azon társainknak, akiket hozzánk hasonlóan megérintett a természet (vagy a Természet) nagyszerû világa (Világa?). Habár hosszú ideig úgy éreztük, a Versenyfutás az árnyékkal címû munkánkkal utoljára vettünk részt a Diákpályázat megmérettetésén, mégis úgy döntöttünk, hogy írunk egy utolsó utáni pályázatot. Egy önálló kutatás összegzését. Nem a természetben kutattunk, nem is a régmúltban, hanem az elmúlt öt évünkben. Egy kutatás összegzését készítettük el, melyet bátran ajánlhatunk mindenkinek. Így született meg a Varázsló útikalauz pályázóknak.

A legfontosabb dolog, amire már itt, a bevezetõben szeretnénk felhívni a figyelmet:

„Bármely dolog kellõképpen meg van alapozva,
ha meg van alapozva az, ami létrehozza
és ami folytatásáról gondoskodik”

Ezt mi most is megtettük, így lehetséges az, hogy idén is pályázunk a Természet Világának. A pontos kiírásban ugyanis az alábbi szerepel:

Természettudományi ismeretterjesztõ folyóiratunk szerkesztõsége pályázatot hirdet minden középfokú iskolában 2000-ben tanuló vagy akkor végzõ diák részére” – mi pedig 2000. június 20-án érettségiztünk, így még potenciális pályázók lehetünk.

A tanárokra is fontos szerep hárul, a legtöbb diák ugyanis nem is tud a Természet Világa Diákpályázatról. A tanárok feladata, hogy felhívják diákjaik figyelmét erre a lehetõségre, segítsenek egy megfelelõ téma kiválasztásában és a kutatás elvégzésében.

1. Keress partnert!
Habár már mindketten írtunk külön-külön pályázatokat – melyek a különbözõ zsûriknek nagyon tetszettek –, mégis úgy gondoljuk, sokkal könnyebb együtt dolgozni. Többen mégis csak több ötlettel rendelkezünk, az anyagot is jobb együtt gyûjteni. Esetleg a munkát is feloszthatjuk magunk között. Közben persze rengeteget nevethetünk, veszekedhetünk, vitatkozhatunk. Az egyik lapnak a következõképpen nyilatkoztunk:

„Riporter: – Hogyan születik egy közös dolgozat?
– Õ ír valamit, én átírom – mondja Zita.
– Igen, én megírom, és õ kihúzza a felét. Aztán én húzom ki az övét, és megvan a hét oldal.
– De én még hozzáírok...
Riporter: – Sokat vitatkoztok?
– Meg szoktunk egyezni. Általában kompromisszumok születnek...”

„Mit gondolsz, mirõl akarok írni, hogy felvettem tollam?
Arról a tökéletes, méltóságos hadihajóról, amelyet
ma teljes gõzzel a nyílt tengeren láttam?
Vagy az elmúlt napok fényérõl? Vagy a rám boruló éjszaka fényérõl?
Vagy a körülöttem elterpedõ város fennhéjázó dicsõségérõl, nagyságáról?”

3. Fogd meg a témát!
Gratulálunk! Az eddigi lépéseid olyan lavinát indítottak el, ami megállíthatatlanul zúdul hosszú hónapokon át tova és tova, miközben felszed magára a tudomány hómezejébõl minden hópelyhet, összegyûjtve õket, mint pék a tiszta búzaszemekbõl a tudomány nagy fehér kenyerét, csillapítva vele tudás utáni éhségét, miközben kis léptekkel ugyan, de biztosan haladsz a diákpályázat felé vezetõ göröngyös úton...

De most még ne kezdj el rögtön írni, hanem kicsit töprengj a választott témán. Ahhoz, hogy valami különlegeset, egyénit alkoss, saját módon kell megfognod, ugyanis lehet, hogy mások is ugyanazt a témát választják, mint te. Erre akár heteket is rászánhatsz, mert egy jó ötlet már fél siker! Mi végig ezt az elvet követtük: tavaly például a teljes napfogyatkozáskor arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha a Hold szemszögébõl írnánk le a nagy eseményt. Így minden különlegesebb, komikusabb lett; a fizika törvényeit mégsem ferdítettük el.

Találd ki az egész szerkezetet, amit fel fogsz építeni. A szempontokat mindenképpen rögzítsd, mert utána már tudod, milyen anyagra lesz szükséged – hiszen tudod, hogyan akarod majd felhasználni!

4. Gyûjts anyagot!
A pályázat terjedelme maximum hat, ritkán gépelt oldal lehet. Ahhoz, hogy megírj ekkora terjedelmû szöveget, nagyon sok anyaggal kell rendelkezned, mert akkor te döntheted el, hogy mi illik bele az elképzelésedbe. Keress idézeteket, verseket, rengeteg képet! Ajánljuk az iskolai könyvtárat, a városi könyvtárat, múzeumokat, az internetet és persze magukat az embereket. Szakkönyvek, folyóiratok, esetleg regények – bárhol elõfordulhatnak olyan információk, ötletek, amiket nagyszerûen felhasználhatsz a pályázatodban!

5. Válassz jó címet!
A címválasztás az egyik legnehezebb lépés. Olyan címet kell keresni, ami megindítja az olvasó fantáziáját, mégis hûen tükrözi a pályázatod tartalmát. Úgy érezzük, az elmúlt évek során mi sikeresen alkalmaztuk ezt az elvet. Egyébként címválasztás elõtt mindegyikünk ötleteket keres, aztán végül egy egészen újat választunk meg. A cím ráadásul mindig csak ideiglenes, egészen addig, míg a határidõ napjára (vajon miért is?) megszeretjük...

Még egy jó tanács: a címben jó kompromisszumkötési lehetõség a vagyis, azaz, avagy szó használata, így mindkettõnk ötlete bekerülhet a címbe.

6. Írd meg a pályázatot!
Ehhez nem tudunk konkrét tanácsot adni; mindenki másképp csinálja – ettõl lesz egyéni és érdekes. Hosszú folyamat, de utólag visszatekintve mindegyik pályázat elkészítése felejthetetlen élménnyé válik. Érdemes már a beküldési határidõ elõtt hónapokkal hozzáfogni, hogy idõben feladhasd. Akaratunk ellenére mi mégis mindig kihasználtuk, hogy a beküldési határidõ napján este nyolckor zár a posta...

Vigyázni kell arra, hogy milyen igeidõket használsz a pályázatodban, az olvasót tegezed-e vagy magázod, milyen stílust követsz... Ügyelj az olvasmányosságra és a közérthetõségre! Használj csillagokat (^***), hogy megjelöld, hol hiányos még a szöveg, mert nem tudod minden alkalommal újra és újra átolvasni. A végére már így is kívülrõl fogod tudni az egészet.

7. Formázd meg a szöveget!
A pályázat szövegét elõször formázatlanul készítsd el! Minél késõbb illeszd be a képeket (úgyis mindig elcsúsznak, eltûnnek, összezavarodnak – csak gond van velük, ráadásul a dokumentumot szállíthatatlan méretûvé teszik)! Rendezd megfelelõen a szöveget, a címeket és alcímeket jól különítsd el! A mellékletet is lassacskán fejezd be! (Esetleg kezdd el...) Apropó, melléklet. Nagyon hasznos dolog. Ami nem fért be az elõírt hatoldalnyi szövegbe, azt nyugodtan csatolhatod mellékletként! (Képek, grafikonok, jegyzetek, videók...)

8. Lektoráltasd!
Ha mindennel kész vagy, nyomtasd ki néhány példányban és add oda minél több ismerõsödnek. Tapasztalatunk, hogy mindig vannak olyan helyesírási és stilisztikai hibák, amiket mi már nem veszünk észre a pályázat szövegében, hiszen annyiszor elolvastuk már, hogy szinte kívülrõl tudjuk. Másoknak viszont hamar szemet szúrhat – így nagyon sok hibát kijavíthatunk.

9. Beküldés
Ha elkészült a végleges verzió, néhányszor átnézted, akkor már csak a legutolsó lépés van hátra: címezd meg a borítékot, majd tuszkold bele a pályázatodat! (A három példányt nyugodtan teheted egy borítékba, ha tudod...)

Olvasd el még egyszer figyelmesen a kiírást, hogy minden formai utasítást betartottál-e, a szükséges adatokat feltüntetted-e a pályázaton, megvan-e a három példány, a floppylemez, a mellékletek. A borítékot mindenképpen ajánlva add fel!

10. Díjkiosztó
Ha szerencsés vagy – és miért ne lennél az! –, akkor február elején levelet kapsz a Természet Világa szerkesztõségétõl. Máris kezdhetsz örülni, ugyanis te is a díjazottak között vagy és sok szeretettel várnak a díjkiosztóra. Itt lehetõséged nyílik arra, hogy találkozz és megismerkedj pályázótársaiddal, átvehesd a megérdemelt jutalmadat és fogadd a gratulációkat, vállveregetéseket, barátságos mosolyokat és az újságírók hadát. Az okleveled aztán helyezd el a megérdemelt helyére...

Beküldési határidõ elõtti hét: októberi hét, amikor az igazi pályázó (Bacsi) alvási ideje a nullához konvergál. (Zita meg alszik nyugodtan...)

Beküldési határidõ: egy különleges nap (általában október 31.). A jó pályázó már hónapokkal korábban bekarikázza a naptárában, megfogadja, hogy 30 nappal korábban már kész lesz az egész pályázata, beküldhetõ formában. Mindenesetre semmiképpen nem érdemes az utolsó napra hagyni a pályázat beküldését, legfõképpen nem a végleges nyomtatását. (lásd október 31.)

Boríték: jellemzõi: fehér szín, A4-es méret. Ebbe kerül bele a kész pályázat (3 példányban!), a különbözõ mellékletekkel együtt (szintén 3 példányban). Mindezek elõtt illik gondosan és olvashatóan megcímezni!

Bizottság: a szerkesztõbizottságból és a szerkesztõségbõl felkért tagokból áll. Õk bírálják el a pályázatot.

Dacia: egy rendkívüli autó, amely elengedhetetlen kelléke a pályázásnak. Fõbb jellemzõi: piros színû, kényelmesen lehet aludni benne, a maximális sebessége a napfogyatkozás teljessége felé haladva fokozatosan nõ... (további leírását ld. a szerzõk Versenyfutás az árnyékkal c. mûvében)

Diákpályázat: egy melléklet a Természet Világában (lásd lent), tele diákok írásaival. Meg nem erõsített információnk szerint a különbözõ ún. diákpályázatok anyagát jelentetik meg itt.

Díjkiosztó: Sokan vannak ott. Szép ruhában. Mindenki mosolyog. Mindenki gratulál. Mindenki reméli, hogy jövõre is pályázol. Te meg megígéred. És mindent kezdhetsz elölrõl...

Fizikaóra: októberben, a határidõ elõtti napokban kitûnõen fel lehet használni arra, hogy (tanulás helyett) az utolsó simításokat elvégezzük munkánkon (esetleg nekiálljunk a pályázat írásának) – persze mindezek szükséges feltétele a Tanárnõ (lásd lent) engedélye.

Hétvége: pályázat írására remekül felhasználható idõkupac. A lelkes/megrögzött pályázó (azaz Bacsi, Zita ismételten alszik) ilyenkor 48 órán keresztül foglalkozik a pályázatával. Aztán a kevésbé lelkes, ámde szintén megrögzött pályázó (Zita) elolvassa, lelkessé válik és átírja. Erre az elõzõ lelkes és megrögzött pályázó (Bacsi) ellelkesületlenedik, vitatkozni kezd és harcol az igazáért. Közben a végtermék (pályázat) egyre csak nõ és gyarapodik.

Ideális pályázó: a pályázatot a beadási határidõ elõtt két hónappal elkészíti, több emberrel lektoráltatja, elkészíti webes változatát, majd a beküldési határidõ elõtt egy hónappal postázza a megfelelõ címre.

Ideális pályázóval a Magyar Nemzeti Múzeumban találkozhatunk. A kõkorszaki tárlatban õriznek egy csontvázat, mely feltehetõleg hajdanában egy élõ ideális pályázó volt. Azóta ezen faj kihalt, bár egyes kutatók szerint Dél-Afrika vadonjaiban még egy-két példány létezhet. (Miért is nem ezt választottuk pályázati témának?)

Idézet: egytõl négy sorig terjedõ rövid szöveg, amely általában nem saját szellemi termékünk, hanem elõttünk már valaki – legtöbbször híres személyiség – már halkan megjegyezte valahol. Nagyon jól mutat, ha a pályázatunkban itt-ott elhelyezzük, azért lehetõleg ne a szöveg közepébe! Ha pedig nincs megfelelõ idézet, idézhetünk bölcs önmagunktól is, persze ilyenkor írjuk oda: a szerzõ ismeretlen.

Ihlet: valami olyasmi, ami ott tart a gép elõtt órákon át és csak írsz, csak írsz csak írsz, nem eszel, nem iszol, nem tanulsz másnapra, mert az ihlet mindenek elõtt. Hiánya hosszú meddõ órákat eredményez, ilyenkor az ember eszik, iszik, semmittesz és várja azt a valami olyasmit, ami... (rekurzív)

Képek: általában kapcsolatban állnak a pályázattal. A szöveget hangulatosabbá és érdekesebbé teszik. Lehet egyszerû magyarázó ábra, fénykép egy mérésrõl, vagy bármi.

Köszönetnyilvánítás: köszönetnyilvánítás. Mindenkinek. Ahogy kell.

Lefagyás: számítástechnikai fogalom. A lefagyás a számítógépen szokott jelentkezni, általában akkor, mikor hosszas kínlódás után végre elkészül egy oldal a pályázatból – de még nem sikerült elmenteni. Bosszantó tud lenni. Nagyon.

Mentés: számítástechnikai fogalom. Ha számítógépen készítjük pályázatunkat, ne feledkezzünk meg a sûrû mentésrõl – fõleg, ha a Windows nevû operációs rendszert használjuk. Bõvebb okokat ld. egy címszóval feljebb.

Október: az év egy speciális hónapja. Elméletileg egy nemzetközi megállapodás szerint 31 napból áll. Azonban ez Magyarországon nem így van – hogy pontosan miért, arra még nem sikerült magyarázatot találni. A legelfogadottabb nézet szerint országunk egy külön rendszerben van, és az Einstein-féle relativitáselmélet szerint itt az idõ gyorsabban telik. Ez az az elmélet, amibõl a gyakorlatban csak annyit vehetünk észre, hogy pár perc alatt elrohan az elsõ 28 nap. Az utolsó 3-ról nem is beszélve...

Október 31. Különbözõ felmérések szerint ez az év legszerencsétlenebb napja: nyomtatók és fénymásolók romlanak el, számítógépek nem mûködnek, a posták korábban zárnak be, nincs ihlet, nincs idõ. (Nincs áram, nincs semmi.)

Olvasók: az egyik legfontosabb fogalom. Eltekintünk attól, hogy ismertessük az olvasó bonyolult definícióját. Az õ szempontjait is figyelembe veszi a bizottság a pályamû értékelésekor, hiszen végeredményben mindegyik pályázat neki szól. Az igazi pályázó azonosulni tud az olvasóval, így elérheti azt is, hogy az igazi olvasó azonosulni tudjon a pályázóval, elvontabb esetekben magával a pályázattal is. De az is elég, ha az olvasónak egyszerûen csak tetszik a pályázat. Minden az olvasó miatt van, õ a kezdet és a vég. Meg minden...

Pályázat: egy maximum 6 ritkán gépelt oldalból álló mû (plusz rengeteg melléklet: képek, ábrák, rajzok, floppylemez, videofelvételek, táblázatok). Sajnos senki sem mondhatja meg Neked, mi az igazi pályázat. A saját szemeddel kell látnod.

Pályázati felhívás: A Természet Világában május-júniustól kezdve néhány hónapon át megjelenõ, általában kétoldalas írás, mely rengeteg információt tartalmaz a pályázattal kapcsolatban. Érdemes többször és figyelmesen elolvasni, aztán a nekünk tetszõ felhívást kiválasztani, témát választani stb.

Pályázó: általában középiskolás diák – vagy diákok. Általános jellemzõje, hogy széleskörûen érdeklõdik a környezetében történõ dolgok iránt – sõt, különbözõ tapasztalatait olvasmányos formában is meg tudja fogalmazni. Ami azért nem elhanyagolható szempont. A beküldési határidõ elõtti héten kialvatlanság, hatalmas kávéfogyasztás, esetleges ingerültség és az iskolai tanulmányok hanyagolása jellemzi.

Postai cím: a pályázónak fejbõl kell tudnia, hova kell beküldeni a pályázatát (az utolsó napon általában a cím és a kiírás is eltûnik valami titokzatos helyre). Ez a cím jelenleg: Természet Világa szerkesztõsége, 1444 Budapest 8., Pf. 256. A borítékra rá kell írni: Diákpályázat.

Számítógép: egy különleges szerkezet, mellyel a legtöbb pályázat készül. Van lassú és gyors fajta is. Leggyakrabban egy Windows nevû operációs rendszer fut rajta (lásd még: lefagyás, mentés). A számítógépen lévõ programok segítségével pályázatunk színessé és könnyebben szerkeszthetõvé válik. Legalábbis állítólag.

Tanárnõ: egy rendkívüli egyéniség – rá is nagyon nagy szükség van egy pályázathoz. Mert például vannak jó ötletei, tud autót vezetni, ráadásul saját kocsija is van (lásd Dacia címszó). Ismer egy-két embert a városban, akitõl segítséget kérhetünk az anyaggyûjtés során. A határidõ elõtti napokban rá tud venni arra, hogy huszadszor is átolvasd a pályázatod – esetleg arra is, hogy az egészet átírd. Mindezek mellett rendkívül segítõkész – és mindig figyelmeztet, ha megjelenik az új pályázati felhívás. Ráadásul velünk együtt tud örülni az elért helyezésnek, sõt még a díjkiosztóra is elkísér!

Társ: fontos kellék a pályázat írása szempontjából. Ugyanis sokkal könnyebb úgy pályamûvet készíteni, ha két pályázó együtt dolgozik – egymás hibáit javítják, veszekednek, vagy sütit esznek, sétálnak, az iskolában történt dolgokat beszélik meg.

Természet Világa: ez a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat és a Magyar Hivatalos Közlönykiadó folyóirata. 1869-ben Szily Kálmán indította és idén ünnepelte 131. születésnapját.

Téma: ez tulajdonképpen az a bonyolult és megfoghatatlan valami, amirõl a pályázat szól.

Témaválasztás: a pályázat témájának kiválasztását jelenti. A folyamat hosszas gondolkodásból, töprengésbõl és veszekedésbõl áll. Végterméke a téma. Ami aztán megindítja a lavinát, ami folyamatosan zúdul tova és tova, miközben...

Barangolások GM-csõvel a soproni erdõkben avagy radioaktív-e a (gáz)harisnyánk. Társszerzõ: Gibicsár Éva (1996)
Közel a csillagos éghez avagy egy csillagvizsgáló története (1997)
Versenyfutás a felhõkkel avagy egy égi vándor figyelésérõl (1997)
Idõutazás csillagászati emlékekhez – videofilm (1997)
Útmutatás öcsémnek, avagy a XX. század ajándékai a XXI. századnak (1998)
Pillantás az emberi testbe, avagy bonckéstõl a CT-ig (1998)
Versenyfutás az árnyékkal avagy az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás hiteles története (1999)

Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozunk egykori fizikatanárnõnknek, Lang Ágotának. Nélküle nemcsak az elõzõ hét pályázatunk nem készült volna el, hanem a tõle tanult hozzáállás, kitartás és lelkesedés nélkül a mostaniba sem vágtunk volna bele... Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani neki az 5 évi munkájáért, ezzel az önállóan készített „mûvünkkel”.

Valamint köszönet mindazoknak, akik kitalálták, és azoknak, akik folyamatosan életben tartják a Diákpályázatot...

Felhasznált (és ajánlott) irodalom:
Az American Beauty címû film (1999)
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (Kozmosz Könyvek, Budapest, 1987)
Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete (Akadémiai Kiadó, 1998)
A Szent Schönherz Senior Lovagrend levele Friedl Zitához és Bacsárdi Lászlóhoz (2000)
Természet Világa: Diákpályázat melléklet, pályázati felhívás (2000. szeptember)
A Mátrix címû film (1999)
Walth Whitman: Fûszálak (Magyar Helikon, 1964)
Velünk készült interjú(k) (1999–2000)

A 2000. évi, X. Természet–Tudomány Diákpályázaton
a Tudományos Újságírók Klubja különdíjával jutalmazott munka