Dunaszerdahely, 2001. május 31.
Csallóközben, Dunaszerdahelyen folytatódott március 31-én az Élet és Tudomány és a Természet Világa közös „road show”-ja, melyre – immár szokás szerint – vendégeket is vittünk két kiváló szerzõnk, dr. Radnai Gyula fizikus, az ELTE docense, valamint dr. Pap János, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem docense személyében. Az „este” kivételesen már délelõtt elkezdõdött a dunaszerdahelyi Mezõgazdasági Középiskolában, ahol rögvest érkezésünk után megnyitották a Jedlik Ányosról készített kiállítást. Az iskola nagytermét zsúfolásig megtöltõ diákok (megjegyzem, az elképesztõen sok csinos lány között ülve komoly erõpróbát jelentett az elõadásokra összpontosítani) a helyieken kívül a város gimnáziumából, sõt a somorjai gimnáziumból is érkeztek.
Az elõadásokat összekötõ téma ezúttal a zene, a hallás, a fizika és a biológia kapcsolata volt. Radnai tanár úr, aki Hangtani játékok, a tárgyak hangja címmel tartott elõadást, búgócsigával indított, majd mint bûvész a kalapból, sorra szedte elõ legkülönbözõbb hangkeltõ eszközeit, labdákat, kereplõket, sípokat, xilofont (némelyik bízvást elment volna egy design centerben is). Ez eddig nagycsoportos szinten sem okozott volna különösebb nehézséget, csakhogy õ mindeme zörejkeltõ alkalmatosságok fizikáját is elmagyarázta, s a demonstrációt interaktívvá téve diákokat is bevont a mutatványokba.
Radnai tanár úr és gégecsõ-zenekara
Pap János már elõadásának címével – Fülre lépni tilos! Az emberi hallás – megadta a továbbiakhoz az alaphangot. Becsülettel bevallotta, hogy mint eredendõen matematika–fizika szakon végzett, de a zenetudományokban is sikeresen tévelygõ oktató nem teljesen profi hallórendszerünk biológiáját illetõen. Ez mellesleg senkinek sem tûnt föl, s nyilván munkaadójának sem, mert immár nyolc éve oktatja az akusztikai ismereteket az egyetemen. Miközben a teremben kézrõl kézre járt Gizi, egy állkapcsától megszabadított koponya (rajta lehetett kitapintani a sziklacsontot), megtudhattunk egy és mást fülünkrõl, aztán arról is, ki miért hall vagy nem hall jól bizonyos hangokat. („Nem hallják? Úristen, akkor én már fél órája süketeknek beszélek?!”) Mesterien elhelyezett poénjai, csakúgy, mint az elõadás képi és akusztikai illusztrációi, nagy sikert arattak. A csúcspont valószínûleg mégis az volt, amikor a két elõadó, valamint négy diák közös koncertet adott fej fölött pörgetett mûanyag gégecsövekre komponálva.
Kora délután az elõadók és a fõszerkesztõk, Herczeg János és Staar Gyula, valamint lapunk teljes szerkesztõi állománya helyi pedagógusokkal vett részt kötetlen beszélgetésen, ahol szóba kerültek a két lap középiskolásokat célzó akciói (diákoldal, Sulinet, diákpályázat, szkeptikus mozgalom stb.)
Kora este a Vámbéry Irodalmi Kávéház, illetve a Katedra címû lap vendégei voltunk. (Megjegyzem, a hely maga valószínûleg inkább kiváló söreivel, mint kávéjával vívott ki érdeklõdést…) A beszélgetést Hulkó Gábor professzor, nem mellesleg Dunaszerdahely alpolgármestere vezette, kivonult a városi televízió is. Miközben a kérdésekre válaszolva a fõszerkesztõk beszámoltak a hazai ismeretterjesztõ folyóiratok finanszírozási nehézségeirõl is, megtudtuk, hogy a két lap sajnos még a magyarok által legsûrûbben lakott szlovákiai térségekben is nehezen hozzáférhetõ.
Ne tûnjék fölöslegesnek de meg kell említenünk, hogy látogatásunk és az események szervezésében a már említetteken kívül a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal Oktatási Fõosztálya, a Vámbéry Polgári Társulás és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége mûködött közre, utóbbi szervezet élén Hecht Annával, lapunk elsõ számú felvidéki apostolával (egy hölgy is lehet apostol, nem?), aki nélkül ez a nagyszerûen megszervezett rendezvény nem jöhetett volna létre.
| Természet Világa, | 132. évfolyam, 7. szám, 2001. július
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez