25 éves az amerikai szkeptikusok szervezete, a CSICOP!
1976. április 30-a és május 2-a között
összejövetelt szerveztek a New York Állami Egyetem vadonatúj
telephelyén, Buffalo város Amherst nevû elõvárosában.
Ezen a konferencián született meg az a gondolat, hogy az áltudományok
térhódítása miatt létre kell hozni egy,
a szkeptikus gondolkodást népszerûsítõ
társaságot, amelynek a neve végül Committee
for the Scientific Investigation of the Paranormal (CSICOP, paranormális
jelenségek tudományos vizsgálatának társasága)
lett.
 |
 |
| Paul Kurtz | Martin Gardner |
A konferenciát eredetileg az American Humanist Association (Amerikai Humanisták Egyesülete) szervezte meg, amelynek motorja Paul Kurtz, az egyetem filozófiaprofesszora, a The Humanist c. folyóirat fõszerkesztõje volt. A tanácskozás egyik szekciója az „Új irracionalizmus: antitudomány és áltudomány” címet viselte. A konferencia elõzménye 186 nemzetközi hírû, kiemelkedõ tudós, köztük 18 Nobel-díjas „Tiltakozás az asztrológia ellen” címû, 1975 szeptemberében közzétett állásfoglalása volt. Ebben egyhangúlag kinyilvánították azt a véleményüket, miszerint az asztrológia minden tudományos bizonyítékot nélkülözõ sarlatánság, semmiképpen nem minõsíthetõ tudománynak. Az állásfoglalás természetesen világszerte nagy figyelmet keltett, egyúttal magára vonta a horoszkópiparosok haragját is.
Az új egyesület alapító tagjai között
volt a már említett Paul Kurtz,
James Randi,
a világhírû bûvész, Martin Gardner,
a
Scientific American matematikai rovatának nagy hírû
szerkesztõje,
Ray Hyman pszichológiaprofesszor, Philip
Klass repülõmérnök, az Aviation Week
tekintélyes szakfolyóirat fõszerkesztõje, valamint
sok más kiemelkedõ tudós.
 |
 |
| James Randi | Ray Hyman |
Az év õszén a CSICOP megindította The Zetetic címmel saját folyóiratát (a zetetikoV, kutatni, vizsgálódni görög szóból), amelyben elkezdte a paranormális jelenségek tudományos igényû vizsgálatát. 1978 nyarán a folyóirat nevét megváltoztatták, és létrejött az azóta tekintélyessé vált Skeptical Inquirer, amelynek fõszerkesztõje Kendrick Frazier lett, aki „mellékesen” már sok éve az Új-Mexikó állambeli Sandia Nemzeti Laboratórium sajtóosztályának vezetõje is.
A folyóiratnak elõször évente két száma jelent meg, majd ahogy az érdeklõdés és a társaság aktivitása növekedett, 1978 õszén áttértek a negyedéves megjelenésre, 1995 január/februárja óta pedig kéthavonta jelenik meg. A 25. születésnap megünneplésére a Prometheus Kiadó ez évben Skeptical Odysseys címmel tanulmánykötetet jelentet meg, amely a világ vezetõ szkeptikusainak, a CSICOP alapító tagjainak személyes visszaemlékezéseit gyûjti csokorba Paul Kurtz professzor szerkesztésében. Ennek egyes részeit a Skeptical Inquirer közli következõ számaiban.
A CSICOP története természetesen nem szûkölködik mulatságos esetekben sem, ezekbõl néhányat James Alcock, a torontói York Egyetem pszichológiaprofesszora emlékeibõl válogattunk most össze az olvasó szórakoztatására, és egyben kedvcsinálónak is.
Az alakuló ülés idején Uri Geller népszerûsége csúcsán volt, ezért aztán a tagok rendkívüli módon élvezték James Randi mutatványait, aki Geller minden trükkjét reprodukálta, hangsúlyozva, hogy mindez csupán bûvésztrükk, bár azt nem fedte fel, hogyan csinálja. Mindannyian lenyûgözve figyelték a bravúros mutatványokat, míg egyszer csak a buffalói egyetem egy bölcsészprofesszora félbe nem szakította Geller „csodáinak” demonstrációját és nem kezdett el ordítozni, azzal gyanúsítva Randit, hogy közönséges csaló! „Valóban így van, és trükköket alkalmazok, csaló vagyok, sarlatán vagyok, és ebbõl élek. Minden, amit most bemutattam, csupán trükk volt.” – válaszolta Randi. A közbeszólót nem lehetett lecsendesíteni, hiába rángatta karját felesége, hogy hallgasson már el a nagy derültség közepette. Az úr csak tovább ordítozott: „Nem így gondoltam. Maga azért csaló, mert úgy tesz, mintha bûvésztrükköket csinálna, pedig valójában paranormális képességekkel rendelkezik, és félrevezet bennünket!” Ez az eset igen tanulságos példája volt annak, hogy még mûvelt (?) emberek is igen könnyen az irracionalizmus csapdájába eshetnek, ha védeni akarják a paranormálisba vetett hitüket.
A CSICOP elnökét, Paul Kurtz professzort kemény és hajthatatlan szkeptikusnak vélik, valójában azonban igen nyitott mindennel szemben. A CSICOP mûködése kezdetén gyakran hangsúlyozta rádióinterjúiban, hogy míg a paranormális jelenségekre semmiféle elfogadható bizonyíték nincs, egy dolgot mégis el tud képzelni, mégpedig a telepátiát, mivel õ és felesége gyakran elõre tudják, hogy a másik mit fog mondani, ez pedig csak telepátia útján lehetséges! Ray Hyman és James Alcock pszichológiaprofesszorok magyarázták meg neki egyesült erõvel, hogy ilyen jelenségek a normális pszichológiai folyamatok részei, és mindannyian átélünk hasonló élményt telepátia nélkül is. Kurtz professzort sikerült meggyõzni, de esete azt mutatja, hogy a személyes élmény nagymértékben képes befolyásolni az esetek objektív vizsgálatának módját.
1985-ben a CSICOP vezetõsége Londonban tartott ülést. Egy szálloda különtermében ebédeltek, közben szokás szerint Randi szórakoztatta õket az asztalnál változatos bûvészmutatványokkal. Az erõs portugál akcentussal beszélõ pincér figyelni kezdte az improvizált elõadást, aztán egyszer csak megszólalt: „Ez aztán bámulatos volt!” Randi mértéktartó büszkeséggel fogadta a dicséretet, de a pincér azt is hozzátette: „Csak egyetlen embert láttam életemben, aki ennél csodálatosabb dolgokat csinált.” Na és ki volt az? – jött a kérdés, amire a válasz: „Egy bizonyos Uri Geller úr, aki tavaly itt lakott a szállodában”. Úristen, ez aztán tényleg kihívás volt! Randi feltûrte az ingujját, és elkezdõdött a varázslat! Különféle dolgok bukkantak elõ a semmibõl, gondolatokat olvasott, az órák mutatói ellenkezõ irányba kezdtek forogni! A pincért láthatóan megrendítette a mágikus jelenségek elsöprõ áradata A történet azonban itt nem ért véget. Egy óra múlva a szállodaigazgató csendesen félrevonta Alcock professzort és megkérdezte, jelen volt-e az ebédnél. Az igenlõ válasz nyomán megkérte, segítsen egy pincérjén. Bevezette a konyhába, ahol a sarokban kuporgott a portugál pincér, teljesen feldúlt lelkiállapotban. Reszketve mondta el, hogy ilyen dolgokat még soha életében nem látott, és rettenetes félelmet érez, mert a jelenségek nyilván csak szellemeknek, vagy magának az ördögnek a segítségével jöhettek létre. Alcock professzor jó ideig képtelen volt rá, hogy meggyõzze arról, nem természetfeletti jelenségeknek volt tanúja. Csak akkor kezdett a zaklatott pincér felengedni, amikor Alcock Randi bûvésztehetségét kezdte méltatni. A rémült ember még mindig kételkedett kissé, mivel „sok bûvészt látott már korábban, de azok egyike sem volt képes ilyesmikre”. Na de Randi nem közönséges bûvész, hanem a világ legjobbja, olyan, mintha világbajnok lenne! – így Alcock. „Nos, ha õ valóban a világ legjobbja, akkor talán mégiscsak lehet, hogy trükk volt az egész” – enyhült meg a pincér. Ez az esemény emlékezetes példája annak, hogy egy megmagyarázhatatlannak látszó esemény milyen erõs érzelmeket válthat ki egyes emberekbõl.
Még egy esetet tart James Alcock érdemesnek megemlíteni. 1989-ben a CSICOP Mexikóvárosban tartott összejövetelt, amelyen Mario Bunge professzor nagyszámú közönség elõtt az irracionalitás forrásairól tartott elõadást, az áltudományok különbözõ formáitól kezdve egészen a pszichoanalízisig, amit alkalmazott módszereire való tekintettel szintén áltudományos jelenségként említett meg. Persze, az elõadó nem tudta, hogy a hallgatóság között sok a pszichiáter. Az elõadás után nagy csoport vette körül az elõadót, dicsérve az áltudományok elmarasztalását, ugyanakkor sértetten reagálva a pszichiátria kritikájára. A vita humoros epizóddal zárult. Bunge professzor megkérdezte õket, valóban elhiszik-e, hogy minden ember ösztönösen szeretné az apját meggyilkolni. Igenlõ válaszukra egy, a kör szélén álló fiatalemberhez fordult: „Nos, valóban meg akarsz ölni engem?” Az mosolyogva így válaszolt: „Hát, néha igen!”. Bunge professzor ezután bemutatta a fiatalembert, aki saját fia, a Mexikó Egyetem fizikaprofesszora volt!
A CSICOP sikerei nyomán a diszkreditált Uri Geller sokéves pereskedésbe kezdett mind James Randi, mind pedig a CSICOP ellen, és hitelrontás címén óriási kártérítési összegeket követelt. Az amerikai jogrendszerben az ilyen polgári peres eljárásokban a végsõ döntéstõl függetlenül mindegyik fél maga fizeti a perköltségeket. A jómódú Geller így akarta tönkretenni ellenfeleit. Randi kénytelen volt a CSICOP-ból kilépni, hogy megkímélje a zaklatásoktól, és egymaga folytatta a harcot. Sokéves pereskedés után végül gyõzött, sõt a bíróság külön büntetésként Gellert az alperes költségeinek megtérítésére is kötelezte. Ezzel Geller helyzete tarthatatlanná vált Amerikában, és kénytelen volt Angliába költözni.
Magától adódik a kérdés: negyedszázad után változott-e valami a világban a CSICOP tevékenységének hatására? Kendrick Frazier, a Skeptical Inquirer fõszerkesztõje szerint vannak jelenségek, amelyek a feledés homályába vesztek, de továbbra is léteznek más-más formában periodikusan visszatérõ hiedelmek. Három dolog azonban csökönyösen követ bennünket, a telepátia, az ufójelenségek, és az asztrológia.
Az eltelt idõben a CSICOP hatására sok országban alakultak szkeptikus társaságok, amelyek ma már szoros kapcsolatban állnak egymással. Hazánkban is létezik 1992 óta ilyen szervezet. Annak illusztrálására, hogy az örök irracionalizmus terén is világszínvonalon vagyunk, egy „örvendetes” tényt említsünk meg: egyik kereskedelmi tévécsatornánk azzal büszkélkedik, hogy internet portálján egy egész csapat dolgozik a közönség modern és korszerû tájékoztatásán. Nos errõl a helyrõl ma, a harmadik évezred küszöbén letölthetõ napi, valamint heti bontásban a nyugati, sõt a kínai horoszkóp is! (Lehet, hogy már dolgoznak a balkáni horoszkóp megvalósításán is!)
Akárhogy is alakulnak napjaink, minden sokkal unalmasabb lenne
a CSICOP tevékenysége és a Skeptical Inquirer nélkül.
A magyar szkeptikusok nevében örömmel mondhatjuk: boldog
születésnapot, CSICOP!
| Természet Világa, | 132. évfolyam, 9. szám, 2001. szeptember
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez