Válogatás a hold- és bolygótudományi konferencia eredményeibõl
Sik András
2001. március 12–16-a között a Lunar and Planetary Institute 32. alkalommal rendezte meg az ûrkutatási szakemberek legrangosabb nemzetközi találkozóját Houstonban, a NASA Johnson Ûrközpontjának területén.
Természetesen nem lehetséges az elhangzottak teljes bemutatása,
ezért az alábbiakban megpróbálok kiemelni néhány
izgalmas és hangsúlyos témát. Végighallgatva
számos elõadást s áttekintve sok posztert úgy
tûnik, hogy a nemzetközi tudósközösség
mára egyértelmûen kijelölte a Marsot, mint következõ
megismerendõ bolygót az emberiség számára.
(Az eredeti, angol nyelvû absztraktok a www.lpi.usra.edu/meetings/lpsc2001/pdf/XXXX.pdf
címen olvashatók.)
Mars: a közeljövõ leszállóhelyei
2004 elején minden korábbinál több izgalmas eredmény várható a Mars-kutatásban. Ekkor ugyanis nem kevesebb, mint négy ûrszonda érkezik a „vörös bolygó”-hoz: a NASA két, Mars Exploration Rovert (MER) szállító leszállóegysége, a több mint öt éve úton lévõ japán Nozomi-keringõegység; valamint az Európai Ûrügynökség (ESA) Mars Express-ûrszondája. Utóbbi szintén bolygó körüli pályára áll, miután leválik róla a Beagle–2 elnevezésû egység, hogy áthaladva a Mars ritka légkörén, leereszkedjen a felszínre.
Egyszerre tehát több ûreszközzel figyelhetjük majd külsõ szomszédunkat, közvetett módon, a „levegõbõl”, valamint közvetlenül is, a felszín több pontján. Ám éppen ez, a leszállóhely kiválasztása jelenti a planetológiai kutatások leggyengébb oldalát, mert az ott végzett vizsgálatok eredményeibõl tulajdonképpen egy teljes bolygó jellemzõire vonatkozóan vonunk le következtetéseket. Így kulcsfontosságú döntés a leszállási hely kijelölése, s természetesen a választott terület tényleges elérése is. (Utóbbi pontossága a landolás módjától függ: fékezõrakétákkal sokkal nagyobb biztonsággal elérhetõ egy célterület, mint például ejtõernyõs fékezéssel vagy a Mars Pathfinder küldetésnél kipróbált óriási léggömbökkel történõ leszállással.)
A leszállóhely legfontosabb sajátossága annak összetett jellege, amely lehetõvé teszi, hogy a távoli égitest minél több eltérõ környezetébe, felszínalakító folyamatába pillanthassunk be. Ám a tudományos megfontolások mellett technikai-mérnöki szempontok is befolyásolják a döntést: a területnek ténylegesen elérhetõnek, a landolásnak pedig maximálisan biztonságosnak kell lennie. Kritikus kérdés a megvilágítás idõtartama is, mivel a leszállóegységek fontos energiaforrását jelentik a napelemek.
Ha mindezek ismeretében megvizsgáljuk a marsi leszállóhelyeket, már nem is annyira meglepõ erõs hasonlóságuk: közepes méretû szikladarabokkal borított sík területek az alacsony vagy közepes „Mars-rajzi” szélességeken, ahol az év során viszonylag sok napsugárzás jut a felszínre (A térképen X jelzi korábbi leszállóegységek helyét, amelyek ma is ott nyugszanak a felszínen, a célkereszt a Beagle–2 már kijelölt landolási területét mutatja, a Mars Exploration Roverek végsõ célpontjait pedig az 1–6. számú helyszínek közül választják majd ki).
Nyugatról kelet felé haladva a NASA 2004. elején megérkezõ leszállóegységei számára kiválasztott lehetséges helyszínek jellemzõi a következõk (fehér színnel az elsõ, zölddel a második egység landolási ellipszise):
1. A hatalmas Mariner-völgy egyik oldalkanyonja, amelyet a bolygó régmúltjában valószínûleg víz töltött ki. Az itt található üledékek vizsgálata tehát rendkívül ígéretes az egykori vizes környezetek megismerése szempontjából (1. kép).
1. kép. Üledékes síkság a Mariner-völgy aljzatán (kékkel a mélyebb, pirossal a magasabb térszínek)
2. A Mariner-völgy egy másik, mélyen lévõ részlete, ahol a víz kijutott a kanyonrendszerbõl és az északi mélyföldek felé folyt tovább (2. kép).
2. kép. Összeszûkülõ vízcsatorna a Mariner-völgy kifolyásánál
3. A marsi Hematit-régió különleges terület, amely nevét a felszínt borító vasásványról kapta. Mivel a Földön ez az ásvány víz és hõ együttes jelenléte esetén képzõdik, feltételezhetõ, hogy nagy vastagságú rétegei a Marson is hasonló múltbeli feltételeket jeleznek (3. kép).
3. kép. Leszállási lehetõségek a Hematit-régió síkságán
4. A hatalmas becsapódással keletkezett Isidis-síkságon egyszerre több izgalmas témakör is tanulmányozható: kis csatornái õsi vízfolyások nyomai; apró kúpszerû formái alapján úgy tûnik, hogy vulkáni folyamatok is zajlottak itt a múltban; igen érdekes eredményeket hozhat a becsapódás során felszínre került mélyebb helyzetû rétegek darabjainak, esetleg a köpeny anyagainak vizsgálata is (4. kép).
4. kép. Az Isidis-síkság megcélzott területei
5. Feltételezhetõ, hogy a Gale-krátert víz töltötte ki a múltban, így aljzatát ma állóvízi üledékek alkotják. Ezek a rétegek tehát egy a maitól teljesen eltérõ Marsról tanúskodhatnak (5. kép).
5. kép. Az egykor vízzel kitöltött Gale-kráter
6. Hasonló érvek szólnak a Gusev-kráter mellett is, amely bár kissé meszszebb helyezkedik el az egyenlítõtõl, déli oldalán egy kifolyási völgy bizonyítja, hogy itt a múltban víz volt (6. kép).
6. kép. A Gusev-kráter és a hozzá kapcsolódó vízfolyás
Ezen helyszínek legfontosabb sajátossága a folyékony víz egykori jelenléte, amely jól mutatja a Mars Exploration Roverek fõ célját: az élet nyomainak felkutatását. Ám a hat helyszínjelölt közüli végsõ választás csak akkor történik meg, amikor már a bolygó felé haladó 2001 Mars Odyssey is megvizsgálta azokat.
Ezzel szemben a Beagle–2 leszállóhelyét már kiválasztották, az összetett felszínû Isidis-síkságon, nem túlságosan messze a NASA egyik helyszínjelöltjétõl (é. sz. 10,6o, ny. h. 270o). A döntés oka, hogy ez a terület egyaránt alkalmas felszíni, légköri vizsgálatokra és az élet utáni kutatásra, amely célokra a leszállóegységet tervezték, valamint kielégíti a mérnöki megfontolásokat is (7. kép).
7. kép. A Beagle–2 egység leszállási helye az Isidis-síkságon
Kissé elõrébb tekintve igen valószínû, hogy egyre több ûrszonda ereszkedik majd le a Mars felszínére, fokozatosan meghódítva a bolygó más típusú, talán nagyobb kockázattal járó területeit is. Így idõvel teljes észlelõhálózat épülhet ki, amelynek eredményei tovább gazdagítják majd a Marsra vonatkozó ismereteinket s elõkészítik az emberes küldetéseket.
(Absztrakt: #1234, #1652, #1977)
| Természet Világa, | 133. évfolyam, 1. szám, 2001. január
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez