Szója, ha mondom...

Csaba György
Szója, ha mondom...

„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti” – így szól Aldous Huxley Szép, új világának mondókája. A varázsszer, ami esetünkben a szója, s minden problémát megold, úgy tűnik, rendelkezésre áll. Sokak hite szerint ez az a táplálék-alapanyag, amely nemcsak az emberiség fehérjehiányát oldja meg, hanem számos betegség kellemetlen, sőt életveszélyes következményeitől is mentesít.
A szójabab mintegy 5000 éve ismert. Kezdetben azonban nem táplálékként használták, hanem a vetésforgó egy tagjaként, mert – mint a hüvelyesek általában – nitrogént fixál, és ezzel javítja a talajt. Csak később, a Chou-dinasztia idején (i. e. 1134–246) Kínában jöttek rá arra, hogy az addig ehetetlen szóját fermentálással ehetővé lehet tenni. Ekkor már fogyasztották a szójaszószt. Az időszámításunk előtti II. században ismerték fel ugyancsak a kínaiak, hogy kalcium- vagy magnézium-szulfáttal kicsapatható a főzött szójapüré. Ettől kezdve a fermentált és kicsapott szójakészítmények, mint a tofu (szójatúró), rohamosan elterjedtek Japánban és Indonéziában. Manapság az ott fogyasztott szójatermékek mintegy 90 százaléka ilyen készítmény. A fermentálással és precipitálással azonban nem távolítható el az összes károsító anyag a szójából, mert például tripszin-inhibitorok maradnak benne, melyek éppúgy gátolják a szójafehérjék, mint egyéb fehérjék normális emésztését, és ezért étkezés után emésztőszervi panaszok léphetnek fel. További tisztítással azonban ezek a károsító anyagok túlnyomórészt eltávolíthatók. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy ma az ázsiai étrendben a szójatermékek mintegy 30 százalékban fordulnak elő.
Az orvostudományi – epidemiológiai – kutatások során feltűnt, hogy az ázsiai országokban kevésbé fordul elő a mell-, a petefészek- és a prosztatarák (egyesek 80 százalékkal kevesebb ilyen típusú rák fellépéséről tesznek említést), az infarktus és az agyvérzés, az oszteoporózis és számos más betegség, mint Európában, vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a legnagyobb különbséget az ázsiai és az európai ember étrendjében vélték felfedezni, a figyelem a szójára terelődött, és elkezdték vizsgálni, melyek lehetnek azok az anyagok, amelyek e betegségek fellépésének csökkenéséért felelősek.
A szójában a nagy mennyiségű – esszenciális aminosavakat (kivéve cisztint és metionint) is tartalmazó, tehát az állati fehérjével szinte egyenértékű – fehérje mellett fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genistein és a daidzein. E fitoösztrogének részben versenyre kelhetnek az állati (emberi) szervezetben jelenlévő ösztrogénekkel, mintegy kiszorítva azokat a receptorhelyekről, ezáltal gátolva hatásukat, miközben részben önmaguk is ösztrogénszerű hatásokat fejthetnek ki. Az emlő-, petefészek- és prosztatarák hormonfüggősége közismert, és az oszteoporózis is a szteroidhormon hiánya alapján fejlődik ki. Mivel az izoflavonok a szójatisztítási procedúra után is megmaradnak, az európai–ázsiai epidemiológiai különbözőség magyarázata kézenfekvőnek látszott.
Az izoflavonok sokkal gyengébb szteroidhatásúak, mint az ösztrogén, azonos mennyiségre számítva, mintegy egy ezrelék a hatáserősségük. Ugyanakkor, tekintve hogy a táplálékkal kerülnek a szervezetbe és a tápcsatornában nem bomlanak le, a jelenlegi átlagos (ázsiai) szójafogyasztás mellett jelentősen több van belőlük, mint az ösztrogénből. Érthető tehát, hogy tömegükkel elnyomhatják, vagy ellenkezőleg, túlszárnyalhatják a természetes ösztrogén hatásait.
Miben mutatkoznak meg az izoflavon fitoösztrogének jótékony hatásai? A daganatok és az oszteoporózis elleni védelmet már említettük. A daganatoknál nemcsak a receptorhelyeket blokkolják, hanem hatnak a daganatok azon enzimjeire is, melyek szükségesek azok ereinek fejlődéséhez. Az enzimek gátlása esetén a daganatok táplálék- és oxigénellátása tehát romlik. Az izoflavonok részt vehetnek a daganatprevencióban is: a genistein előmozdítja a szuperoxid-dizmutáz (SOD) termelődését, ezáltal a szabad gyökök szintje csökken. E gyökök felelősek elsőrendűen a génmutációk fellépésért éppúgy, mint a sejtek öregedéséért. A másik izoflavonról, a daidzeinről viszont kimutatták, hogy növeli a fehérvérsejtek aktivitását, ami a daganatellenes immunitásban játszik szerepet.
Az oszteoporózis a szexuálhormon (ösztrogén, tesztoszteron) szintjének csökkenésekor (nőknél a menopauzában, illetve férfiaknál idősebb korban) szokott fellépni. Ilyen esetben a táplálékkal bekerülő nagy mennyiségű fitoszteroid a szteroidot helyettesíti, és így gátolja a fájdalmas és csonttörésekhez vezető kórkép kialakulását (hatása valószínűleg hasonló a magyar Feuer László nemzetközileg elismert Ipriflavon készítményéhez) anélkül, hogy növelné a rosszindulatú daganatok gyakoriságát.
Az izoflavonok hatása jó volt a menopauzális szindrómában (klimaxos hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, „rossz” vérlipidek mennyiségének emelkedése). Hasonlóképpen normalizálják a menopauzától függetlenül a vérlipidszinteket, csökkentve a káros LDL- (alacsony sűrűségű lipoprotein) szintet és növelve az előnyös HDL-t (nagy sűrűségű lipoproteint). Vérkeringés-javító hatása abban is megmutatkozik, hogy fokozza a vérerek rugalmasságát és a már említett szabadgyök ellenes (antioxidáns) hatásával hátráltatja az érfalakon a koleszterinplakkok fellépését, vagyis az érelmeszesedés kialakulását.
A szója előnyös hatásai azonban tovább sorolhatók. A szója ugyanis nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és cinket, valamint B-vitaminokat, főleg B12-vitamint. Sok benne a sejtmembrán felépítésében, és különösen az agy és a máj működésében fontos szerepet játszó lecitin, foszfatidilkolin és foszfatidilszerin.
Szója, ha mondom, segít a gondon..., a felsorolás világosan mutatja, mennyire hasznos a szója fogyasztása. És mivel a szója ízesíthető és számos formában fogyasztható, mindenki számára rendelkezésre áll a varázsétel, vagy ital. Lehet enni szójaburgert, szójaszószt, szójatúrót, szójatejet, tofut, szójafasírtot és gombócot vagy szójatortát. De benne van a párizsiban, a virsliben és egyéb felvágottfélékben, áruktól függően különböző mennyiségben. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag minden kenyérféle tartalmazza. Így semmi akadálya annak, hogy bárki elfogyassza a szükséges napi 25 gramm szójafehérjét, melyhez a további adalékok (fitoösztrogének, vitaminok, nyomelemek stb.) csatlakoznak. De hát, mint modern életünk bármely csodája, a szója sem mentes a negatívumoktól és nem volna teljes a róla festett kép, ha ezeket nem említenénk. Lássuk tehát a szójafogyasztás árnyoldalait.

Szója, ha mondom, növel a gondon...

A fitoszteroidok korlátlan mennyisége az állati szervezetben számos problémát okoz. Mindenekelőtt azt, hogy miután a táplálék összetevőjeként vannak jelen, nem dozírozhatók, hiszen az emberek ízlése és étvágya különböző, ugyanakkor, mint már láttuk, a táplálékban mennyiségük nagy.
Új-Zélandon figyeltek fel először arra, hogy a tenyésztett trópusi madarak – például papagájok – nemi érettségét jelző színes tollazat a szokásosnál sokkal hamarabb (18–24 hónapos kor helyett már 11 hetes [!] korban) jelent meg azokban az állatokban, amelyeket szójatápon tartottak. Egyidejűleg csökkent a madarak termékenysége, ami joggal bosszantotta a kereskedelmi célra tenyésztőket, ráadásul a frissen kikelt populációban sok életképtelen vagy torz egyed volt. Az életben maradt madarak többsége sem volt egészséges, csontrendszeri zavarok, golyva, az immunrendszer defektusai, emésztőszervi betegségek voltak rajtuk megfigyelhetők. Igencsak emlékeztettek részben azokra a rendellenességekre, amelyek a DES-(dietilstilbösztrol) katasztrófa idején emberekben mutatkoztak, részben a szteroid hormon túladagolásra, tehát felhívták a figyelmet a szójában lévő fitoszteroidok lehetséges betegségokozó hatására. Ekkor kezdődött a szója állatkísérleti és a rendszeresen tekintélyes mennyiségű szójakészítményt fogyasztó emberek orvosi vizsgálata.
Rövidesen kiderült, hogy állatkísérletekben az izoflavonok gátolják a szteroidok szintézisét – az agyalapi mirigy szabályozására ható visszajelentés révén –, és emiatt terméketlenségi, golyvaképző és májkárosító tünetek jelentkeztek. A golyvaképződést emberekben is megfigyelték. Azonban az izoflavonok csak a természetes szteroidokat (ösztrogén hormont) szorították háttérbe, maguk viszont mint önálló szteroidok is működésbe léptek. Miközben – mint láttuk – a reprodukciós szervek rákgyakorisága a szójafogyasztókban számottevően csökkent, szinte ugyanilyen mértékben nőtt a hasnyálmirigy- és májdaganatok mennyisége.
A legnagyobb probléma a csecsemők szójatáplálása. A születés körüli időszakban történik a hormonális imprinting hatására a receptor–hormon kapcsolat kialakulása, és az imprinting ezt életre szólóan befolyásolja. Ha a csecsemő sejtjei ilyenkor nagy mennyiségű idegen (fito) szteroiddal találkoznak, ez a kapcsolat abnormálissá válik (hibás imprinting), annak minden következményével. E hatások a receptorok hormonkötési képességének változása miatt a sejtek eltérő reakciókészségében, biokémiai, morfológiai zavarokban, a szexuális magatartás legkülönbözőbb torzulásaiban mutatkozhatnak meg. Ez vált világossá a már említett DES-katasztrófa idején, amikor hüvelyrákos és rákmegelőző állapotok voltak felismerhetők a DES-sel kezelt anyák lányutódainak tízezreiben. Ehhez a szexuális élet zavarai társultak, például meddőség, libidó csökkenése, homoszexualitás stb., mindkét nemben. Ez a hatás a szója esetében állatkísérletekben már bizonyított, az emberre vonatkozó adatok azonban csak szórványosak. Az állati és emberi csecsemők szójával táplálása hasonló veszélyekkel járhat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy testsúlyra számolva a csecsemőben 6-11-szer annyi izoflavon dúsulhat fel, mint felnőttben. A szója alapú tápszerrel etetett csecsemő vérszteroid-koncentrációja így 13–22 000-szer magasabb lesz, mint a tehéntejbázisú táplálásban részesülő csecsemő vérösztrogén-koncentrációja. Az Egyesült Államokban a mesterségesen táplált csecsemők mintegy 25 százaléka szója alapú tápszereket fogyaszt. Egyes számítások szerint az egy nap alatt fogyasztott szójatáp ösztrogéntartalma öt (!) fogamzásgátló tabletta ösztrogéntartalmának felel meg.
A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy korunkban a másodlagos nemi jellegek korábban alakulnak ki. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy jelenleg az Egyesült Államokban a fehér lányok 1 százalékán és az afroamerikai lányok 3,3 százalékán már hároméves korban megfigyelhető az emlők fejlődése és némi ivari szőrzet, míg nyolcéves korban hasonló jelenségek a fehér lánypopuláció 14,7 százalékán és az afroamerikai populáció közel 50 százalékán észlelhetők. Nincsenek pontos adatok ezen egyedek csecsemőkori étrendjéről, de feltételezik, hogy a korai szójafogyasztás tehető ezért felelőssé.
A hímnem beállítódása imprinting révén a születés körüli időpontban történik meg, amikor az agyi hipotalamikus magvakat a tesztoszteron túlsúlya folyamatos (hím jellegű) működésre állítja be, míg ennek hiányában a ciklusos női működés jelenik meg (a nőstényekben). Ugyanakkor ismert, hogy a hím nemi hormon, a tesztoszteron is ösztrogénné alakul az agyban, éppen ezért ez utóbbi mennyisége a döntő a beállítódásban: ha sok van belőle (a fölös mennyiségben jelen lévő tesztoszteron miatt), akkor a folyamatos, ha kevés (nőben, mert csak ösztrogén van jelen), akkor a ciklikus jelleg mutatkozik meg. Amennyiben tehát az izoflavonok révén ösztrogéntúlsúly jelentkezik, ezt az agyi struktúrák hím „bejelentkezésként” értékelik, és ennek megfelelően alakítják ki a szexuális jelleget, függetlenül attól, hogy a kromoszomális, vagy ivarmirigyekben megmutatkozó (gonadalis) nem milyen. Ezzel együtt, vagy ettől függetlenül, a fitoszteroidok hatnak a perifériás sejteken levő receptorokra és létrehozzák a már említett változásokat a másodlagos nemi jellegekben. A hormonfüggő tanulási zavarok világméretű szaporodásáért a korai fitoösztrogén hatások szintén felelőssé tehetők.
A szója tripszingátló anyagának maradványai a leghatékonyabb tisztítás esetén is megmaradnak. Ezen kívül a szójában hemagglutinin is található, mely a véralvadást növeli. Mindkét anyag negatív hatással van a test hosszirányú növekedésére is. A szója fitáttartalma a kalcium és egyes feltétlenül szükséges nyomelemek (magnézium, réz, vas, és különösen a cink) felvételét gátolja. A szója tehát, miközben bőven tartalmazza ezen elemeket, az állati szervezetben való feldúsulásukat gátolja. Ezáltal hiánybetegségek alakulhatnak ki, ha a kiegészítő táplálék nem tartalmazza feleslegben ezeket az elemeket. A cink hiánya különösen problémás, mert ez fejlődési és reprodukciós zavarokhoz, idegrendszeri (intellektuális) eltérésekhez vezethet. A harmadik világban mutatkozó ásványianyag-hiányok jó része a szójafogyasztásra vezethető vissza, amelyet (a szegénység miatt) nem kompenzálnak állati eredetű ételekkel.
Világos tehát, hogy a szója–szóma ára nemcsak és nem elsősorban pénzben fejezhető ki, hanem mindazokban a veszélyekben is, amelyekkel fogyasztása együtt jár. Az is egyértelmű, hogy a szója esetében is előbbre van annak alkalmazása, mint az esetleges veszélyek kivizsgálása. Éppen ezért azokat, akik a szójafogyasztás miatt betegedtek meg, már csak kezelni tudjuk (ha tudjuk). A szója „nyomulása” miatt ugyanakkor az érintettek köre egyre bővül, éppúgy, mint az elfogyasztott szója mennyisége.

Eretnek gondolatok a szója ürügyén

A szójafogyasztás terjedése nem váltja ki a zöldek, vagy a természetes étrendet követelők haragját. Miközben tüntetésekkel tűzdelt kampányok folynak a genetikailag manipulált élelmiszerekkel szemben, csak néhány szakember emeli fel hangját a szója egyre nagyobb mértékű elterjedésével kapcsolatban. Ugyanakkor a realitás az, hogy a genetikailag manipulált élelmiszerek lehetséges káros hatásairól csak elképzeléseink vannak, miközben a szójafogyasztás veszélyei kézenfekvők és jelentős részben igazoltak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az emberek tudatában a természetes és a mesterséges fogalma áll szemben egymással, és minden, ami természetes, az elfogadható, sőt előnyös, viszont a mesterséges az, ami félelmetes. Hasonlónak látszik a helyzet, mint a gyógynövények és gyógyszerek párhuzamakor, holott a gyógynövények éppúgy tartalmaznak veszedelmes hatóanyagokat, mint a gyógyszerek, csak kevésbé dozírozható formában. Vagy, hogy ne beszéljünk másról: a növényvédő szerek használata ellen folyik a küzdelem, mert szteroidszerű hatásúak, de a szóját simán fogyasztjuk, mert az természetes. És ami még furcsább paradoxon: a peszticidekkel kezelt növények helyett fordulunk a „bioként” számon tartott szójához, nem tudván, hogy sokkal nagyobb mennyiségű szteroid kerül be általa szervezetünkbe, mint a lemosható növényvédő szerek maradványaival. A tudatlanság megóv bennünket az utólagos szemrehányástól, ugyanakkor nem óv meg a szteroidok tömegének hatásaitól, legyenek ezek előnyösek, vagy hátrányosak.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben Ázsiában évezredek óta fogyasztják a szóját káros következmények nélkül, sőt felismert előnyös hatásokkal, akkor a fehér embernek miért kellene tartania tőle. Ez valóban bonyolult probléma, de van néhány magyarázat. Ha biológiailag aktív anyagok kerülnek be rendszeresen az emberi szervezetbe, akkor ezek részt vesznek az adott populáció formálásában. Ahogyan tudjuk, hogy az európai (amerikai) ember testmagassága jelentősen eltér az ázsiaitól, úgy azt is tudnunk kell, hogy ebben a környezeti tényezők is szerepet játszanak. Ilyenek a táplálkozás minősége, a szervezet vitaminellátottsága, a tradíciók stb. A különbségek nem elsősorban genetikaiak, ezt jelzi az is, hogy az ázsiai ember jelenkori jobb táplálék-, vitamin- stb. ellátottsága máris jelentős testmagasság-növekedéssel járt. Az ázsiai embernek az európaitól való eltérésében – és ezek az eltérések nem jelentéktelenek – azonban benne foglaltatik az is, hogy nagy mennyiségű szóját (ezzel együtt fitoszteroidokat) fogyaszt. Bár a kóros esetek megléte vagy hiánya a feltűnő, tehát az, hogy például bizonyos daganatok sűrűbben vagy ritkábban fordulnak elő, ugyanilyen valószínűséggel kevésbé feltűnő jellegzetességek is fellépnek a szója hatására, de ezek beleférnek a „másság” fogalmába. Semmi sem garantálja tehát, hogy a szója tömeges és tetemes fogyasztása nem viszi-e el az európai embert is e „másság” irányába. Mindemellett, az évezredes szójafogyasztás Ázsiában hozzájárulhatott az azt nem toleráló populáció kiszelektálódásához, miközben Európában (Amerikában) ez most történnék meg, ha a fejlett orvostudomány szelekciógátló hatása nem akadályozná meg. Miután azonban ezt teszi, csak a szója által befolyásolt utódgenerációk lesznek megfigyelhetők a szójahatás halmozódásával (szelekció nélkül). Ezen túl, az egy főre jutó európai, és főleg az amerikai szójafogyasztás máris meghaladja az ázsiait, csak a fogyasztott ételek formái térnek el.
Az elmondottak talán megengednek egy általánosítást is, figyelembe véve, hogy nem csak a szója fitoszteroid az, amelyet tömegméretekben fogyasztunk. Utalhatnánk itt a már említett növényvédő szerekre, vagy a fogamzásgátló szteroidokra, az üzemek által kibocsátott, ugyancsak szteroidszerkezetű dioxinra, a kipufogógázokban lévő aromás szénhidrogénekre stb. Mindezek együttesen formálják az emberiség fizikai paramétereit éppúgy, mint pszichés beállítottságát és szexualitásának mikéntjét. Mindezektől függően, a mai ember nem olyan, mint évszázadokkal ezelőtti elődei. Ez világosan megmutatkozik – mert könnyen kimutatható – bizonyos betegségek gyakoribb vagy ritkább fellépésében. Ugyanakkor nem nagyon vizsgáljuk – mert nehezen kimutathatók – az ún. normális indexeket, mindaddig, amíg azok át nem lépik a szélső variánsok által képviselt határokat, tehát kórossá nem válnak. Pedig a normálison belüli eltolódásoknak hihetetlen jelentőségük van, gondoljunk itt a szteroidok által befolyásolt agresszióra, a szexuális aberrációkra, a termékenységre, de nyilvánvalóan olyan indexekre is, amelyeknek befolyásoltsága csak akkor derül majd ki, ha jelentős társadalmi, gazdasági problémákat okoz.
Ezek az ember tulajdonságaiban megmutatkozó változások létrejöhetnek mint a biológiai-orvosi technika tudatos alkalmazásának következményei, vagy nem kívánatos melléktermékei, de megjelenhetnek a gazdasági és eltartási szükségszerűségek kényszerítő hatására is. A szteroidokkal történő orvosi beavatkozások – terhességvédelem, fogamzásgátlás – nyilvánvalóan tudatosak. Vita tárgya lehet, hogy például az utóbbi inkább kényelmi szempont eredménye-e, vagy az emberiség túlszaporodási problémáit kívánja megoldani. Az, hogy az egyre szaporodó emberiséget el kell látni lehetőleg olcsó fehérjeforrással, az szükségszerűség, amit nem lehet megkerülni, és erre a szója alkalmasnak látszik. Azonban nem hallgatható el, hogy a szükségszerűség mellett az érdek is jelentkezik. Az Egyesült Államokban 72 millió acre földterületen termesztenek szóját és ezt el is kell adni. Ennek nagyobb része állati felhasználásra kerül (ez külön probléma, figyelembe véve, hogy a zöldek küzdenek az emberi étkezésre tenyésztett állatok szteroidkezelése ellen, azonban „természetes” anyagként ezek jutnak be a szójával is), de egyre nagyobb része kerül emberi fogyasztásra. Az Egyesült Államokban évi mintegy 90 millió dollárt fordítanak az úgynevezett szójaprogramra, mely a szójafelhasználás terjedését hívatott elősegíteni. Ennek hatására például egyre több szója jelent meg a diákok iskolai étrendjében. Ezzel sikerült a koleszterindús étkezést fehérjedússá tenni (mint propagálták), de a szója mellékhatásait nem említették. Ugyancsak a jól fizetett propaganda segítette domináns helyzetbe a szójatejet: az 1980-ban kétmillió dolláros üzletből 1999-re 300 millió dolláros forgalom lett. De nem csak Amerikában van ez így, Angliában például speciális (szójával dúsított) kenyeret hirdetnek menopauzában lévő nők számára a hőhullámok elkerülésére, és – ami az eladott mennyiséget illeti – nem hatástalanul. Mindennek eredményeként lett a szója a szegények eledeléből varázsétek és csodagyógyszer, azaz szóma.
Nehéz lenne eldönteni, hogy a szója pozitív vagy negatív tulajdonságai dominálnak-e. Mivel azonban a gazdasági érdek a pozitív tulajdonságokat hangsúlyozza, feltétlenül szükséges lenne, hogy a szakemberek a negatív jelekre is felhívják a figyelmet és mérlegeljék az eredményeket. Különösen fontosnak látszik az, hogy a szója szteroidhatásai egy e nélkül is meglévő szteroid háttérre épülnek rá, melyet egyéb – környezeti – szteroidhatások biztosítanak.

Természet Világa, 133. évfolyam, 6. szám, 2002. június
https://www.chemonet.hu/TermVil/
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez