Lakos András
A kullancsok
világszerte közel háromszáz féle betegséget terjesztenek, de csak töredékük
veszélyes az emberre. A legritkább, de a legsúlyosabb kullancs által terjesztett
fertőzés a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás. Korábban három-négyszáz
ilyen esetet regisztráltak Magyarországon, az utóbbi öt évben azonban csak
ötven-nyolcvanat. A fertőzés főleg a nyugat-magyarországi területeken fordul
elő, gyakorta Nógrádban is. A betegség a kullancscsípés után egyhetes lappangási
idővel, lázzal indul. Ezt követően alakulnak ki az idegrendszeri tünetek.
Eszméletlenség, bénulások léphetnek fel, amelyek akár halálhoz is vezethetnek.
Megelőzésére védőoltások állnak rendelkezésre. Passzívvédőoltás
a kullancscsípés után 96 órán belül adható. Olyanok véréből készítik, akik
már átestek a fertőzésen, és ezt követően még aktív védőoltásokkal növelték
vérükben az ellenanyagszintet. Hatása csak 70% körüli, a szervezetből kiürülve
nem ad tartós védettséget.
Hatékonyabb az aktív védőoltás, ami elölt vírust tartalmaz. Ritkán lázat, gyakran az oltás helyén enyhe fájdalmat és bőrpírt okoz. Hátránya, hogy az első évben három, majd három-öt évente egy-egy emlékeztető oltást kell beadni ahhoz, hogy a védettség tartós maradjon. Orvosi rendelvényre kétféle oltóanyag kapható a patikákban: az FSME-Immun, és az újabban kifejlesztett Encepur.
A környező országokkal ellentétben nálunk a védőoltások alkalmazása nyomán az esetek száma az elmúlt években csökkent. Ez azonban nem véd meg a kullancscsípéstől, ellene oltás nem létezik. (Meglepő talán, de próbálkoznak olyan oltás kifejlesztésével is, amelyben a kullancs megtapadását segítő anyagok ellen fejlesztenek ki védettséget. Egyelőre azonban nincs sok remény arra, hogy a közeli jövőben igazi kullancs elleni oltás kerüljön a gyógyszertárakba.)
A Lyme-kór
A Lyme-betegség nevét egy amerikai kisvárosról kapta, ahol arthritis- (ízületigyulladás-) járványt észleltek. A kivizsgálás során Allen Steere és munkacsoportja fedezte fel az új kórt 1975-ben. Egyes bőrtüneteit már a századfordulón leírták Európában. Idegrendszeri elváltozásairól is jelent meg közlemény a negyvenes években. Európában azonban nem volt senki, aki rájött volna, hogy a változatos tünetegyüttes egyetlen fertőzés következménye. Csak 1982-ben, Willy Burgdorfernek sikerült megtalálnia a kórokozót. Burgdorfer kullancsok által terjesztett rickettsiozisokkal foglalkozott. A kullancsok belében talált vékony, fonalszerű mikroorganizmust először szövetekben élősködő féreg lárvájának gondolta. Hamarosan kiderült, hogy baktériumról, a szifiliszt okozó Treponema pallidum közeli rokonáról van szó. Az eredeti amerikai Borrelia burgdorferi mellett Európában még legalább két másik faj is okoz ilyen betegséget: a főképp az idegrendszeri elváltozásokért felelős Borrelia garinii és az idült bőrtüneteket okozó Borrelia afzeliit.
A Lyme-spirohéta dugóhúzó alakú, tengelye körül gyorsan forog, folyadékban mégsem halad előre. Szövetközti réseken azonban nagy sebességgel képes áthatolni, sőt előszeretettel fúr meg szöveti makrofágokat és limfocitákat. A legyilkolt sejtek burkát vegyvédelmi köpenyként húzza magára, és így a szervezet védekező apparátusától elrejtve végzi terroristaakcióit. Bár nem termel toxinokat és szövetoldó anyagokat, a magasabb rendű szervezet legfontosabb, endogén proteolitikus enzimjét, a plazminogént tartósan aktiválja, és így okoz szövetkárosodást. A fertőzést kizárólag ixodes kullancsok terjesztik.
Talán a legtöbb Lyme-kóros beteg Közép-Európában van, Magyarországon évente kb. tízezer fertőzés fordulhat elő.
Az első tünet általában a csípés körül megjelenő, legalább 5 cm-re megnövő bőrpír. Lappangási ideje egy nap, átlagosan egy hét. Alig viszket, nem fájdalmas. Előfordul, hogy csak egy családtag, munkatárs kérdezi meg, mi az a folt a hátunkon, lábunkon, előbb-utóbb elmúlik magától is. A folt megszűnése nem jelenti azt, hogy a kórokozó elpusztult. A bőrelváltozás a széli részein növekszik. Többnyire ovális alakú, a térdhajlatban, a nyakon, a hónaljban, a lágyékhajlatban kezdetben csíkszerű. A folt szinte mindig a csípés helyén alakul ki, ritkán azonban többszörös is lehet. Ilyenkor többnyire 2-5 cm-es, jellegtelen. Számuk akár ötven is lehet, más esetben nagyméretűek (10-20 cm-es) a foltok, de számuk ekkor kevés. A többszörös Lyme-folt úgy keletkezik, hogy a kórokozó a vérárammal szóródik, majd a bőrben több gócban indul szaporodásnak. A Lyme spirohéta nem szereti a magasabb testhőmérsékletet, ezért a hűvösebb bőrben gyorsabban szaporodik.
A folt megjelenése eldönti a diagnózist. Tapasztalt szakember számára felismerése általában nem okoz gondot. Tudni kell azonban, hogy a bőrgyógyászat sokféle kerek folttal járó kórképet ismer. Többségük ránézésre is megkülönböztethető, de naponta találkozunk e téren tévedésekkel. Néhány ismeretlen eredetű, de gyakori bőrtünet is összetéveszthető a Lyme-kórral. Jellemző, hogy nem múlnak el az antibiotikumos kezelés ellenére.
A Lyme-betegség leggyakoribb tünete mégsem jelenik meg mindig, vagy ha igen, esetleg akkor sem figyelünk fel rá. Különösen gyermekkorban fordul elő a fülcimpa lilásvörös, fájdalmatlan duzzanata. Kezelés nélkül hónapokig látható. Időskorú nőkben szoktuk látni az évekig, évtizedekig tartó, lassú, bőrsorvadással járó folyamatot. Többnyire a kéz, a könyök, a lábfej, a térd feletti bőrterületek színeződnek el lilásan, kisfokú duzzanata az első tünet. Fájdalom ilyenkor még általában nincs. A folyamat előrehaladtával az érintett bőrterület alatti idegek, csontok, ízületek is megbetegszenek, és ez már általában csillapíthatatlan fájdalommal jár. A sorvadt bőr alatti erek áttűnnek, a bőr sérülékennyé válik. Ez a folyamat magától sohasem gyógyul meg.
Néha a fertőzés kezelés nélkül is megszűnik, máskor azonban újabb tünetek jelentkeznek. Ezek sorában a legritkább a szívizomgyulladás, ami rendszerint ritmuszavart okoz. Ez lehet életveszélyes, de többnyire magától megszűnik, még akkor is, ha a fertőzés fennmarad. Gyakoribb az idegrendszeri elváltozás. A Lyme-betegségben is előfordul agyvelő- és agyhártyagyulladás. Ellentétben a vírusos formákkal, ez alig jár klinikai tünetekkel. Fejfájás, rossz közérzet itt is előfordul, de eszméletzavar sohasem, inkább a lassú elbutulás, a kóros feledékenység a jellemző. Gyakran jelentkezik arcidegbénulás. Bár a tünet ijesztő, a gyógyulás még kezeletlen vagy rosszul kezelt esetekben is többnyire teljes. Viszonylag gyakori a szemmozgató idegek károsodása.
Az ízületi és izomfájdalom gyakori kísérője a fertőzésnek, leggyakrabban a térdízület betegszik meg. Érdemes hangsúlyozni, hogy a szinte valamennyi ízület gyulladásával járó forma nem tekintető a borreliafertőzés következményének.
Laboratóriumi igazolás
A Lyme okozta bőrelváltozások területéből kivett szövetmintából a kórokozó kitenyészthető, a drága és körülményes eljárás azonban speciális felkészültséget igényel. Hazánkban csak a Kullancsbetegségek Ambulanciáján végeznek ilyen vizsgálatot. A tenyésztés heteket, hónapokat vesz igénybe, ezért többnyire tudományos célokat szolgál. Indokolt elvégezni azonban olyan, kevésbé típusos esetekben, ahol a diagnózis egyéb módon nem dönthető el.
Ugyanebből a szövetmintából jó eséllyel mutatható ki géntechnológiával a kórokozó örökítő anyaga. A gyakorlatban azonban ez a vizsgálat alig érzékenyebb, mint a tenyésztés, s csak rendkívül felkészült laboratóriumok képesek megbízhatóan elvégezni.
A harmadik lehetőséggel élünk a leggyakrabban; a vérsavóban ellenanyagokat keresünk. Ilyenkor tehát a kórokozóra adott immunválasz kimutatásával, indirekt módon igazoljuk a fertőzést. Előnye, hogy viszonylag olcsó és gyors. Vannak tesztek, amelyek önköltsége 200-300 Ft, és ha azonnal elvégeznék, már a vérvétel napján eredményt kapnánk. Az eljárás alkalmatlan a fertőzés első napjaiban és heteiben a betegség igazolására, mert ilyenkor még nincs kimutatható immunválasz. A másik hátrány, hogy az esetleges korábbi (és adott esetben már gyógyult) fertőzés emlékeként is „pozitív” eredményt kapunk. Nagyobb gond, hogy a Lyme-baktérium sok más baktérium alkatrészeihez hasonló összetevőket is tartalmaz. A termelődött ellenanyag hamis pozitív eredményt adhat. Azt is nehéz elfogadni, hogy a vizsgálat pozitív maradhat a gyógyulás után is. Mivel az ellenanyagok a fertőzést követően még hosszú ideig termelődnek (hiszen ettől válunk védetté), szerencsés esetben tartós immunitás is kialakulhat. Előfordul azonban, hogy a kórokozó túléli a kezelést, és természetesen leletünk ebben az esetben is pozitív marad. A kétféle jelenség (fennálló vagy gyógyult fertőzés emléke) között fontos lenne különbséget tenni, hiszen az egyik esetben nincs teendő, a másikban viszont antibiotikus kezelés szükséges. A legtöbb laboratóriumi teszt nem képes megkülönböztetni a zajló és a lezajlott fertőzést.
A Western-blot-technika, ha a többhetes időközzel vett vérmintákat párhuzamosan vizsgáljuk, alkalmas a gyógyulás, vagy a fertőzés megítélésére. A technika lényege, hogy a borreliafehérjéket elektroforézissel szétválasztják, és azután végzik el a szerológiai vizsgálatot, amiből kiderül, hogy melyik borreliafehérjéhez mennyi ellenanyag kötődik. Bizonyos ellenanyagok a fertőzés korai szakaszában, mások csak kb. egy év után jelennek meg. Eltérő immunológiai képet látunk a Lyme-folt idején, mást egy arcidegbénulásban, és megint mást egy ízületi folyamatnál. Így a Western-blot vizsgálat bizonyos korlátok között alkalmas a fertőzés kezdetének megítélésére is.
Négy antibiotikumcsalád használható a fertőzés gyógyítására. Ezek a penicillinek, a tetraciklinek, a cefalosporinok (csak néhány vegyület használható) és ha az előzőekre allergiás reakció mutatkozik, a makrolidok. Nincs olyan készítmény, amit ne próbáltak volna ki a Lyme-betegség kezelésére, de csak a felsoroltak voltak hatásosak. A jól megválasztott, megfelelő adagban és kellő ideig adott antibiotikumokkal a fertőzés tökéletesen gyógyítható. Ennek ellenére, többnyire a rosszul kezelt és kontrollált fertőzések után, hetek-hónapok múlva furcsa panaszok alakulhatnak ki. Ezek fáradékonyságból, izom- és ízületi fájdalmakból állnak, melyek antibiotikumokkal már nem befolyásolhatók.
Ha az édesanya Lyme-betegségben szenved, a magzat is fertőződhet. Éppen ezért, a kismamák ellátása specialista feladata. Különösen akkor tekinthető a magzat veszélyeztetettnek, ha az édesanya a terhesség alatt fertőződik.
Védőoltás
A védőoltás kifejlesztését késleltette, hogy a legtöbb kutató úgy gondolta, a fertőzés alapvetően jóindulatú, antibiotikumokkal jól gyógyítható, ezért nincs szükség Lyme-vakcinára. Kiderült, hogy a fertőzés esetenként nehezen gyógyul, sokkal gyakoribb, mint azt kezdetben hittük, s a hatalmas publicitás is megteremtette az igényt a védőoltásra.
A teljes baktériumsejtet nem lehet felhasználni immunizálásra. Az Egyesült Államokban az egyik legkorábban klónozott borreliafehérjét választották a védőoltás alapjául, melyet három éve törzskönyveztek, noha a hatékonysága csak kb. 75%-os volt, azóta már ki is vonták a forgalomból.
Európában több gyár is nekivágott a védőoltás kifejlesztésének. Többen az OspC-t, egy másik felületi fehérjét gondolták a legalkalmasabbnak. Ez ragyogóan immunizál, nincs hozzá hasonló fehérje a magasabb rendű szervezetekben, tehát nem kell félni egy esetleges autoimmun reakciótól. Hátránya, hogy heterogén, tehát igen sok fajtája fordul elő a borreliák között. Amikor mi bekapcsolódtunk a kutatásba, tizenegy féle OspC-ről tudtunk. Az általunk izolált borreliák többsége korábban még ismeretlen típusú OspC-t tartalmazott. Most tartunk a 118. típusnál. További kutatásokat igényel annak kiderítése, milyen fokú keresztimmunitás alakítható ki az eltérő típusú fehérjékkel szemben, de az sejthető, hogy a vakcinafejlesztés egyelőre megtorpant.
A TIBOLA
A tibola mozaikszó, a kullancs által terjesztett nyirokcsomó-duzzanatot (Tick-Borne LymphAdenopathy) jelöli. A betegség kórokozóját (Rickettsia slovaca) Didier Raoult találta meg. (Klinikai tüneteit pedig a szerző – a szerk. megjegyzése.) A lencsényi, vagy még annál is nagyobb kullancs a hajas fejbőrt csípi meg, főleg a gyermekekét. A csípés helye megduzzad, esetleg váladékozik, a tarkótáji vagy nyaki nyirokcsomók akár diónyira duzzadhatnak. A fertőzés jóindulatú, ritkán kíséri láz, még ritkábban egyéb tünet. Többnyire kezelés nélkül is gyógyul, a súlyosabb esetekben egyes antibiotikumokkal lerövidíthető a folyamat, ami kezeletlen esetekben akár egy évig is eltarthat.
Hogyan előzhető meg a kullancscsípés?
Ne menjünk sűrű bozótba, kiránduláskor haladjunk az ösvényeken. Minél kevésbé fogadható meg ez a tanács, annál nagyobb körültekintésre van szükség. Erdei kirándulásra húzzunk nadrágot, szárát gyűrjük be a zokni alá. Az amerikaiak még le is ragasztják ezt a behatolási kaput, hiszen a kullancs lentről mászik fölfelé. Minél hosszabb utat kénytelen az állat megtenni, annál valószínűbb, hogy lepotyog, és más zsákmány után néz. Hasonló okból, a trikót is tűrjük be a nadrágunkba. Gyermekeket gyakrabban támad meg a kullancs a fejen és a nyakon. Kislányok hosszú haját fonjuk be, tűzzük fel. Adjunk rájuk fehér vászonsapkát, ezen hamarabb észrevesszük az ott bóklászó kullancsot. A napsütésnek kitett, szabadon hagyott bőrfelületeket a kullancs kerüli. Kullancsriasztó szerek közül csak olyat vásároljunk, amire a gyártó legalább 6-8 órás hatékonyságot szavatol. A gyermekeket csak a szabadon hagyott bőrfelületen kezeljük vele. Nagyobb mennyiségben a bőrről is felszívódik, és fejfájást okozhat, néha allergizál.
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a B-vitamin szedésével megelőzhető lenne a kullancscsípés. Van, aki a fokhagymára, mások a fűszeres ételekre esküsznek. Nem zárható ki, hogy ezek némelyike valóban használ. Természetesen minél rövidebb ideig van a kullancs a bőrben, annál kisebb a fertőzés kockázata. A kullancs eltávolításakor is fertőzhetjük magunkat, amikor összenyomjuk a kullancs testét. Előfordulhat, hogy 1-2 órával a kirándulás kezdete után már fertőzést kapunk.
A kullancsot ne kenegessük, ne tekergessük, ne dörzsöljük, ne akarjuk megfojtani! A feji végéhez, tehát a bőrhöz közel fogjuk meg csipesszel az élősködőt úgy, hogy a potrohát ne nyomjuk össze, mert ebben tanyázik a Lyme-baktérium. A gyógyszertárakban kapható a kullancskiszedő csipesz (ami megkönnyíti az eltávolítást) és a kullancskiszedő kanál, ami magyar találmány. Ez azonban csak a könnyen eltávolítható, kifejlett kullancsok kiszedésére alkalmas.
A statisztikák szerint csak minden második kullancscsípésünket vesszük észre. Az állat csak táplálkozni jár az emberbe és más gerincesekbe, azt is évente csak egyszer. Léteznek tűszúrásnyi, csaknem átlátszó kullancsok, ezeket megszívott állapotukban is alig lehet észrevenni. Szerencsére ezek a fiatal alakok ritkábban fertőzöttek. A következő évben ezekből a piciny lárvákból gombostűfejnyi nimfák fejlődnek. Ezek is jól el tudnak bújni a hajlatokban. A Lyme-betegség terjesztéséért felelős kifejlett Ixodes ricinus hímje 3 mm, nősténye jóllakott állapotban 1 cm is lehet.
Ismereteink szerint csak óriási természeti károkozással lehet a kullancsokat kiirtani, akkor is csak rövid időre, mert a madarak és a kisemlősök néhány hónap alatt újra behurcolják őket. Ősszel gyűjtsük össze az avart, ezzel csökkentjük a kullancs áttelelési esélyét. Kertünkben csökkentsük a talajtakaró növények arányát, és legyen sok benapozott terület.
A kullancsok számát alapvetően befolyásolja az időjárás és a vadállomány. Ha sok a nagyvad erdeinkben, a kullancs is több. A kisemlősök vérében folyamatosan keringenek a kórokozók anélkül, hogy a gazdát megbetegítenék. Egyes madárfajok, például a fácánok olyan Lyme-baktériumokat hordoznak, amelyek a késői bőrtünetek kialakulásáért felelősek, viszont megölik az idegrendszeri tüneteket okozó Lyme-baktériumokat. A rigóknál ez pont fordítva van.
A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás kórokozója minden ezredik ixodes
kullancsunkban megtalálható, főleg Zalában és Nógrádban. A Lyme-baktérium
ennél lényegesen gyakoribb, Európában 10–100% közötti gyakoriságot mértek.
A TIBOLA kórokozóját 20%-ban tudtuk kimutatni a Börzsönyben és a Pilisben
gyűjtött dermacentor kullancsokban. Szerencsére nem minden fertőzött kullancs
csípése fertőz, és nem minden fertőzés jár klinikai következményekkel.
| Természet Világa, | 133. évfolyam, 9. szám, 2002. szeptember
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez