A Bolyai-kultusz Marosvásárhelyen

A Bolyai-kultusz Marosvásárhelyen
Márton Annamária
Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, Románia

A múlt felfedezése igen izgalmas számomra, szeretek régi dolgok között keresgélni. Ilyen alkalommal bukkantam rá kedves ismerősöm könyvespolcán arra az albumszerű füzetre, amelyen ez állt: Bolyai-füzet. Amikor afelől tudakozódtam, mikor és miért készült az emlékalbum, egyszerű magyarázatot kaptam: így rótták le kegyeletüket iskolájuk névadója előtt.
Egészen addig el sem gondolkodtam azon, mennyi minden őrzi városunkban a Bolyaiak nevét. Marosvásárhelyen nemcsak iskolát, utcát, hanem könyvtárat, múzeumot és különböző rendezvényeket neveztek el róluk. Emléktábla jelzi egykori lakhelyüket, több szobruk is van, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban pedig a diákok szállóigeként emlegetik a Bolyai-szellemet.

A marosvásárhelyi Bolyai-szobor leleplezése

Mióta van ez így? Mióta ismeri minden marosvásárhelyi a Bolyaiak nevét? Hogyan indult, és hogyan fejlődött a Bolyai-kultusz? Erre a kérdésre próbáltam megtalálni a választ kutatásaim során.
Marosvásárhelyet a Bolyaiak városának is nevezik, annak ellenére, hogy nem itt születettek, de életük nagy részét itt töltötték, és munkásságuk is szorosan összefonódik vele. Farkast 1804-ben hívták meg az akkor még főiskolai rangú Református Kollégiumba, hogy matematikát, fizikát és kémiát tanítson. Mint köztudott, apa és fia természete merőben más volt. Farkas élénk társadalmi életet élő, nyílt személyiségű férfi volt és közkedvelt tanára a kollégiumnak. A matematika mellett az irodalom és a költészet is vonzotta, szívesen kertészkedett, a festészettel is próbálkozott, de a technikai és a zeneelméleti kérdések is foglalkoztatták. Jánosra úgy emlékezünk, mint zárkózott, ingerlékeny természetű gondolkodóra. Visszavonultan, inkább a matematikai problémákba mélyülve élt és alkotott.
Amíg Farkas halálos ágyát kollégisták őrizték, s mikor végleg lehunyta szemét, az egész város siratta, addig János élete utolsó szakaszát a világtól teljesen elzárkózva élte le. Halála nem volt oly gyászolt esemény, mint apjáé, temetésén csak néhány ismerőse és a nyugalmazott katonatisztnek kirendelt testület volt jelen. Sírjuk névtelen bucka volt csak a marosvásárhelyi temetőben, Farkas nyughelyét sokáig csak egy kívánságára ültetett ponyikalmafa őrizte. Bolyai Farkasnak 1884-ben emeltek sírkövet közadakozásból. Mivel a szükségesnél nagyobb összeg gyűl össze, felvetődött, hogy a feleslegből Jánosnak is sírkövet emeljenek. Az ötletből azonban nem lett semmi.
Haláluk után úgy tűnt, mintha életük és munkásságuk lassanként feledésbe merült volna. Amíg nevük világviszonylatban ismertté vált és tevékenységüket nemcsak tudományos, hanem társadalmi szinten is megismerték, igen hosszú idő telt el.
1884-ben a matematikai és természettudományi osztály október 6-i ülésén Szily Kálmán, az Akadémia akkori főtitkára, Adatok Bolyai Farkas életrajzához címmel előadást tartott, amelyben sajnálattal állapította meg, hogy e rendkívüli embernek még az életrajzát sem írták meg. Jánosról csak említést tett, művének jelentőségét nem méltatta.
1896. november 20-án a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságban Bolyai-estet tartottak, amelyen részt vett G. B. Halsted, az Appendix New York-i kiadója. Érdekes módon, ezen az estén jóformán csak Farkasról esett szó. Idézet a társaság két tagja, PeteleiIstván és JakabÖdön közötti levelezésből. „Nov. 20-án Bolyairól beszélnek. Egy tudós (ki a Tentament kiadta New Yorkban) beszél Bolyairól mint tudósról. Koncz Józsi bibliografiáilag szól műveiről. Vass Tamás Bolyai utolsó napjáról (halálos ágya mellett töltötte napját), Bedőházi a Bolyai filozófiajáról. E napon éppen 50 esztendeje annak, hogy Bolyai meghalt.” (Hiba csúszott a levélbe, mert csak 40 éve halt meg Bolyai Farkas, és New Yorkban nem a Tentamen, hanem az Appendix jelent meg.)
János tudományos tevékenységét nem értették meg kortársai, aminek nemcsak az volt az oka, hogy természete, viselkedésmódja érthetetlen volt a város lakói számára, hanem az is, hogy alapgondolatokat kérdőjelezett meg, amelyek általánosan elfogadottak voltak. Bolyai meglátásai az abszolút térre vonatkozóan ellentétben voltak a tudományos köztudatban élő kanti filozófiával. Elszakadt a párhuzamosság azon értelmezésétől, amelyet az euklideszi geometria alakított ki. Bolyai geometriája spekulációnak tűnt mindaddig, amíg nem találták meg azt a felületet, amelyen érvényes volt. 1840-ben Ferdinand Minding tartui professzor tanulmányozta a pszeudoszféra nevű felületet, amelyet az ún. vontatási görbe megforgatásával nyert. Sajnos ez a munka Jánosnak nem kerülhetett a kezébe, így nem jöhetett rá arra, hogy a geometriájának modelljét találta meg Minding.
1868-ban Eugenio Beltrami vette észre, hogy a pszeudoszférán lokálisan érvényes a Bolyai-féle geometria, ha az euklideszi sík egyeneseinek szerepét átveszik a geodetikus vonalak. Később más modelleket is találtak, amelyek meggyőzték a matematikusokat a modellezett geometria szigorú logikai megalapozottságáról. Csak ezután vált lehetővé János szellemi alkotásának értékelése.
Az Appendixről nagy elismeréssel elsőként RichardBaltzer írt az 1866-ban megjelent Elemente der Mathematik című munkájában. Ezt követően világszerte megnőtt a Bolyaiakat említő kiadványok száma, amit egy temesvári építésznek köszönhetünk. Schmidt Ferenc már gyerekkorában hallott Bolyai Jánosról, mert édesapja személyesen ismerte a kapitány Bolyait. Az ifjabb Schmidt 1867-től 1901-ig, haláláig ápolta a Bolyaiak emlékét. Ismerte az Appendixet és felismerte fontosságát. Megírta és kiadta 1868-ban a Bolyaiak rövid és hiányos életrajzát. J. Hoüel bordeaux-i professzor felfigyelt R. Baltzer könyvében az Appendixre tett említésre. 1867-ben Schmidttől kért felvilágosítást a két Bolyai életéről. 1868-ban kiadta élettörténetüket és az Appendixet franciául. Ugyanebben az évben jelent meg olaszul is Battaglioni G. fordításában. 1872-ben németül is kiadta J. Frischauf grazi professzor.
1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia elhatározta a Tentamen új kiadását. 1886–1896-ban a Református Kollégium is kiadott egy Bolyai-életrajzot, ez KonczJózsef munkája. Az 1800-as évek végén két tudós foglalkozott a Bolyaiakkal. Az egyik George Bruce Halsted volt, az austini (Texas) egyetem professzora, aki látta az Appendix német nyelvű változatát, amit 1891-ben lefordított angolra is. Tisztelője volt a Bolyaiak munkásságának, összehasonlította Bolyai felfedezéseit Lobacsevszkijével, de a nemeuklideszi geometria megteremtőjeként Bolyait tiszteli: „… a halhatatlan János a világtörténelemben a lángésznek legtökéletesebb megtestesítője…” Nem elégedett meg azzal, hogy egyszerűen olvasson Bolyairól, meglátogatta Marosvásárhelyet is. A másik tudós, aki sokat foglalkozott a Bolyaiakkal, Paul Stäckel német kutató volt. Ő is Bolyai Jánost ismerte el a nemeuklideszi geometria megteremtőjeként. „… Bolyai János abszolút geometriáját teljesen önállóan fedezte fel és dolgozta ki.” – írta Stäckel. Ő is meglátogatta városunkat, átnézte Bolyai Farkas kéziratait és kiadta levelezését Gauss-szal.
Fontos esemény volt Bolyai János sírjának felkutatása. Mire a világ felfigyelt Jánosra, Marosvásárhelyen feledésbe merült, hogy hova is temették. A sírját végül egykori cselédlánya, Szőcs Jula mutatta meg 1894-ben, tehát csaknem 34 évvel halála után lehetett emlékoszlopot állítani sírja fölé.
1897-ben jelent meg az első teljes Bolyai-életrajz, melyet BedőháziJános, kollégiumi tanár készített. Az utókor e műnek nagyobb fontosságot tulajdonított a kelleténél. Úgy vélték, hogy Bedőházi személyesen ismerte a Bolyaiakat és valós emlékeit is megörökítette. Valójában húsz évvel a Bolyaiak halála után került csak a kollégiumba. Ezért valószínű, hogy őt is befolyásolta Tolnay Lajos református pap híresztelése, aki ellenséges viszonyban volt Farkassal.
A XX. század első évtizedében a marosvásárhelyi Református Kollégiumban már létezett a Bolyai-alap, amely jövedelme „… a négy felső osztály növendékei közül a mennyiségtanból legkitűnőbb tanulónak adandó.”
Bolyai János születésének 100. évfordulóján Kolozsváron rangos emlékünnepséget tartottak. Ezen ott voltak János egykori iskoláinak (marosvásárhelyi Református Kollégium, és bécsi Katonai Akadémia) képviselői is. Ekkor helyeztek emléktáblát János szülőházának falára. 1902-re már nyilvánvalóvá vált János munkájának értéke. A centenáriumi megemlékezésen EötvösLoránd így méltatta: „Csak az az igaz tudomány, amely világra szól; s azért ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák és megadhassák neki az illő tiszteletet.” Ebben az évben került emléktábla Marosvásárhelyen annak az épületnek a falára, amelynek helyén állt az a ház, ahol János felnőtt és Farkas 52 évet élt. 1903. január 25-én a marosvásárhelyi Református Kollégiumban is tartottak megemlékező ünnepélyt. Erről a kollégium 1902/1903-as értesítője részletesen beszámol. A rendezvényen kollégiumi tanárok tartottak beszédeket, a diákság szavalt és a kórus is fellépett. Annak ellenére, hogy az iskola igazgatója szerint „az egész tudományos világ élénk részvétellel és érdeklődéssel kísér”, a korabeli helyi sajtó (Maros-Torda Vármegyei Hirlap és Székely Tanügy nevű újságok) megfelelő számait átnézve egyetlen sort sem találtam az eseményről.
A centenáriumi ünnepségek során hirdette meg a Magyar Tudományos Akadémia a Bolyai János emlékére alapított jutalomdíjat: „Ezen határozat értelmében minden öt évben 10000 korona jutalmat fog adni a legjelesebb mathematikai vagy fizikai mű szerzőjének, tekintet nélkül arra, hogy magyar honi, vagy külföldi ember írta-e.” Az első tudós, aki ebben részesült, HenriPoincaré francia matematikus volt.
Az 1909-ben, a Marosvásárhelyen megépített Kultúrpalota falára felkerült városunk híres szülöttjeinek domborműve. Köztük találjuk a két Bolyait is. Van, aki ezt tartja János egyetlen hiteles portréjának, hiszen amikor a dombormű készült, még voltak olyanok, akik személyesen emlékeztek a Bolyaiakra.
1911-ben határozta el a Magyar Tudományos Akadémia a két tudós újratemetését. Földi maradványaikat kihantolták, díszes koporsóba helyezték és – Farkas koponyáját és János koponyájának egy részét kivéve – 1911. június 7-én újratemették őket, sírkövüket is egymás mellé helyezve. A koponyamaradványokat a kollégium megőrzésére bízták.
Az első világháború természetesen megtorpanást jelentett a Bolyai-kultusz ápolásában. 1923-ban újabb Bolyai-életrajz jelent meg Dávid Lajos tollából.
1931-ben újra a tudományos világ figyelmébe került Bolyai János neve, ekkor ünnepelték ugyanis Buenos Airesben a nemeuklideszi geometria feltalálásának 100 éves évfordulóját.
Az 1930-as évekből érdekesebb adatokhoz nem jutottam, a diákok körében ekkor nem volt túl ismert a Bolyaiak neve. Tudták nagy általánosságban, hogy kik voltak, de nem mélyültek el életük vagy tevékenységük tanulmányozásában. Tudták, hogy hol volt a Bolyaiak sírja, de nem fordítottak gondot az ápolására. Bolyai-pályázatok, -rendezvények nem voltak. A harmincas évek vége felé létezett városunkban egy Bolyai Farkas nevű cserkészcsapat is.
A második világháború után Bolyai János munkáit a marxista–leninista szemléletek alapján bírálták. Az 1945-ben megalakult kolozsvári egyetemet Bolyai Egyetemnek nevezték el. János születésének 150. évfordulóját is méltóképpen ünnepelték, ekkor került a Román Tudományos Akadémia emléktáblája a János szülőházára. 1953-ban Bukarestben újabb jelentős Bolyai-monográfia jelent meg Bolyai János élete és munkássága címmel.
1956-ban, amikor ünnepségsorozatot tartottak Farkas halálnak 100. évfordulóján, vált igazán ismertté a Bolyai név Marosvásárhelyen. Rendezvényeket tartottak nemcsak a Líceumban, hanem a Kultúrpalotában és az Orvosi Egyetemen is. A helyi magyar nyelvű napilap, a Vörös Zászló részletes beszámolót adott a megemlékezés minden mozzanatáról. A Református Kollégium ekkor vette fel a Bolyai Farkas Elméleti Líceum nevet. A következő évben, 1957-ben ünnepelték az iskola fennállásának 400. évfordulóját. Ekkor teljesedett be a marosvásárhelyiek régi álma, hogy szobrot állítsanak Jánosnak és Farkasnak.
Az emlékművet Izsák Márton szobrászművész készítette. Farkast az egyetlen ránk maradt hiteles férfikori képe, Szabó János egykori tanítvány rajza alapján mintázták meg. János alakjának megörökítése nehezebb feladat volt, mert róla egyetlen arckép sem maradt fenn. A kollégium fennállásának 400. évfordulójára az akkori igazgató, Kozma Béla könyvet szeretett volna kiadni az iskola történetéről.
Sebestyén Mihály történész, a Teleki–Bolyai Könyvtár igazgatója szerint a Líceum átnevezését és a szoborállítást a megenyhült politikai helyzet tette lehetővé. Az 1956-os magyarországi forradalom után volt példa erre. Ebben a periódusban a marosvásárhelyi magyarság kívánsága és az uralkodó politikai párt pillanatnyi irányvonala azonos volt. Ennek hosszú távú következménye volt a Bolyai-kultusz lendületes fejlődése. 1959-ben ez a folyamat azonban lezárult. Következménye: a Bolyai Egyetemet hozzácsatolták a román Babeş Egyetemhez.
A hatvanas évek csendesebb időszakot jelentenek. Farczady Elek:A Bolyai-kultusz története és a marosvásárhelyi Bolyai-múzeum című cikke a Korunk 1960 III-as számában jelent meg.
1970-ben a helyi színház műsorra tűzte NémethLászló: A két Bolyai című darabját.
1975-ben az Igaz Szó című folyóirat Bolyai-emlékszámot jelentetett meg.
1981-ben kiadták Weszely Tibor: Bolyai János matematikai munkássága című kötetét.
A kilencvenes évek új fejezetet nyitottak. Több könyv jelent meg, például az egykori iskolaigazgató, Kozma Béla: Füzetlen Orientál Gyöngyök című könyve, amely Bolyai Farkas aforizmáit gyűjti össze.
1993-ban és 2000-ben Bolyai-világtalálkozókat rendeztek és 1997-ben megünnepelték az intézmény 440 éves évfordulóját. Kocsis István Bolyai esteje című monodrámájának egy részét Ferenczy István művész adta elő a 2000-es világtalálkozón.
2000-ben újraalapították a Bolyai-díjat, amelyet első ízben FreundTamás kutató kapott meg.
Iskolánk független diáklapja a Tentamen nevet viseli.
2002 Bolyai-év. Lesz Bolyai „Ki mit tud?”. Előadásokat tartanak, pályázatokat hirdetnek.
Az évek során a kultusz többször nyert politikai színezetet. Az 1956 novemberében és az 1957-es ünnepségsorozat alatt a helyi sajtóban megjelent újságcikkek többször is hangsúlyt fektetnek Farkas látszólag kommunista meglátásaira: „… Térjen vissza a föld barátságába a tőle elvált vas, s örökre megtisztulva a vértől, a sárga kalászok mezején fényljek vígan éneklő testvérek kezében…” 1990. március 19-én a marosvásárhelyi etnikai összetűzések során a Bolyaiak szobrát és a Bolyai utca névtábláját mint a magyar kultúra szimbólumait, ismeretlen tettesek meggyalázták.
Az 1930-as évektől napjainkig mindig akadtak olyan lelkes tanárok, akik szenvedélyesen foglalkoznak a Bolyaiak életével és munkásságával. PállfyAntal,Farczády Elek, Kiss Elemér és WeszelyTibor.
Kiss Elemér tanár úr elmondta: az 14 000 oldalnyi Bolyai-kézirat átnézése közben ismerte fel, hogy a tudósnak a geometria mellett más fontos felfedezései is vannak. Például olyan számelméleti tételei, amelyekkel megelőzte más matematikusok felfedezéseit. Ezeket, főleg anyagi nehézségei miatt, nem tudta közölni. Felfedezéséről Kiss Elemér Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából címmel könyvet írt, amely nemcsak magyarul, hanem angolul is megjelent.
János születésének 100. évfordulóján, 1903-ban a megemlékezés meglehetősen zártkörű volt. Ezzel szemben 2002-t már Bolyai-évnek nyilvánították. A korabeli sajtó annyira sem méltatta az eseményt, hogy egysornyi tudósítást jelentessen meg róla. Ma azonban, bármerre is tekintsünk, találunk valamit, ami a Bolyaiakra emlékeztet.
Könyvészet
Dávid Lajos: A két Bolyai
A Református Kollégium Értesítője (1902/1903)
Bolyai Farkas 1856–1956;
Farczády Elek: A Bolyai-kultusz története és a marosvásárhelyi Bolyai Múzeum
Kiss Elemér: A Bolyai-kultusz a múlt század végi kolozsvári egyetemen
Vörös zászló napilap (1956, 1957)
Források: Dr. Ágoston Albert, Izsák Márton, Marosi Barna, Kiss Elemér, Sebestyén Mihály, Moszkovits A. K., Márton Júlia, György Gabriella
Az írás szerzője Diákpályázatunkon a Martin Gardner által kiírt Matematika különdíj kategóriában az Akadémiai Kiadó különdíját kapta.

Természet Világa, 133. évfolyam, 10. szám, 2002. október
https://www.chemonet.hu/TermVil/
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez