Ez itt kérem a tizenkettedik számunk. Nem, rosszul mondom, ez a tizennegyedik! Majdnem megfeledkeztem a Változások a légkörben és az éghajlatban, valamint A biológiai sokféleség különszámainkról. Az elõbbi, dupla terjedelmû tematikus számunkat hûséges elõfizetõink ingyen megkapták.

Egyszóval hajózunk. Mert hajóznunk kell. Ha nem is a legjobb széllel, de évrõl-évre bejárjuk kiszabott pályánkat. A mi utunkról nem lehet visszafordulni. Borogathatnak emeletmagas hullámok, ütközhetünk tankhajóval, cafatokban lóghat a vitorlánk, elfogyhat az élelmünk, mindez nem jelenthet akadályt. Menni kell tovább! Nem tehetjük le az évszázados stafétabotot, a ránk ruházott és rajtunkhagyott felelõsséget. Meglehet, másoknak így az egyszerûbb. Maroknyi embert hagyni egy óriási kereszt alatt, amit másutt egész nép emel magasra.

Volt már nekünk kultuszminiszterünk, aki így vélekedett: "Korábban fõként a bölcsészet és a történelem ragadta meg az embereket. Ma lehámlott a természettudományról a száraz jelzõ, s például a kitûnõen szerkesztett Természettudományi Közlöny egyik legelterjedtebb nyomdaterméke Magyarországnak." Azóta persze nagyot fordult a világ. Elõnyére és hátrányára is változott. A Természettudományi Közlöny, mai nevén a Természet Világa azonban a helyén maradt. Amikor a Magyar Természettudományi Társulat neves személyiségei Európában elsõk között megalapították, akkor vele, általa a tudomány közkinccsé tételét szorgalmazták. A földkerekség legrégibb ilyen jellegû folyóiratának szellemiségét akkor is, azóta is a magyar természettudományos–mûszaki értelmiségünk kiválóságai alakították, alakítják. A tudását átadó kutató és az olvasó között hídként pedig ott feszül a hivatását teljesítõ szerkesztõség. Amelyre egyre növekvõ súllyal nehezedik a lapfenntartás kényszere. A tartópillérek pedig vékonyodnak.

Ugye, nem gondolják azt, hogy panaszkodni akarok. Hiszen olyan feladat a miénk, mellyel teljes szívvel azonosulhatunk, olyan munkát végzünk, ami örömet jelent. Ma már egyre inkább magunk mögött érezhetjük lapgazdáinkat, a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulatot és a Magyar Hivatalos Közlönykiadót. A Nemzeti Kulturális Alap Folyóiratkiadási Kollégiumának új kurátorai pedig az idén ismét a kultúra részének tekintették a Természet Világát. Megtisztelõ támogatásban részesítették, miként tette azt a Soros Alapítvány, a József Attila Alapítvány, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, a Központi Környezetvédelmi Alap és a floridai székhelyû James Randi Alapítvány is. Különszámaink megjelenését az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Világ Természetvédelmi Alap, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és az Ökotárs Alapítvány segítette. Pótfüzetünk elõállítását a MOL Rt. támogatta.

Az immár hatodik éve mûködõ Természet–Tudomány Alapítványunk pedig amellett, hogy komolyan hozzájárul a folyóirat megjelentetésének költségeihez, minden évben segíti a tehetséges "kis szerzõink" felkutatását, az Országos Természet–Tudomány középiskolai diákpályázatunkat. Alapítványunk révén jut el a Természet Világa 60 erdélyi, 20 felvidéki és 10 kárpátaljai magyar tannyelvû középiskolába. Mit jelentünk számukra? Ezt a hálás olvasók különszámnyi levélrészletével bizonyíthatnám.

Idén a VI. diákpályázatunkra érkeztek a fiatalok írásai. E kis helyen fölsorolni sem tudom mennyi intézmény segíti ezt a missziónkat. Az önzetlenül mellénk álló magánszemélyek száma ismét bõvült: Martin Gardner, James Randi, Simonyi Károly, Varjú Dezsõ mellett Ernst Grote professzor is belépett támogatóink sorába Orvostudományi különdíjával.

Szóval hajózunk, hajózgatunk elõre. Közben az Országházba is hivatalosak voltunk, ahol a miniszter átnyújtotta szerkesztõségünknek a Pro Natura Emlékplakettet a természetvédelem érdekében kifejtett kiemelkedõ tevékenységünkért.

Mi is átadtuk nívódíjainkat jeles szerzõinknek: Csaba Györgynek, Csermely Péternek és Simonyi Károlynak, akit ráadásként a Tudományos Újságírók Kamarája az "Év tudósa" kitüntetésben is részesített. Oláh György a szlovákiai magyar tannyelvû iskolák diákjainak matematika versenyére hívott Komárnóba, Fodor Alpár az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság Bolyai Nyári Akadémiájára Sepsiszentgyörgyre, Zombori Ottó a Garabonciás tábor csillagászaihoz Velembe... Ha idõnk engedte mentünk minden szeretetteljes hívásra, s népszerûsítettük a lapot, új barátokat szereztünk, fiatalokat, idõsebbeket.

Abonyi Iván sikerrel vezényelte a XIII. Bugát Pál Természetismereti Vetélkedõt Gyöngyösön, Trupka Zoltán megszervezte a Szkeptikusok II. Országos Találkozóját Székesfehérvárott. Bencze Gyula reggeli telefonja a jó hírrel még napfelkelte elõtt ugrasztott a kádból, elektronikus postán tudatták velünk: szkeptikus mozgalmunkat immár hivatalosan is a CSICOP a nemzetközi szervezet tagjává nyilvánították. Németh Géza is hazaérkezett rendes évi Föld körüli útjáról.

Hajózunk, hajózgatunk...

Szerkesztõségünk új jövevényei a Siemens Nixdorf számítógépek már a 21. századot idézik, fog- és agycsikorogva igyekszünk az új technikához idomulni. Szeptember végétõl pedig folyóiratunk megjelent a világ számítógépes hálózatán, az Interneten. Az érdeklõdõk az alábbi címeken férhetnek hozzánk: https://www.kfki.hu/~cheminfo/TermVil/ vagy: https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/.

Egy-két héttel a megjelenésünk elõtt már elolvashatják néhány figyelemreméltó írásunkat, s a teljes tartalomjegyzékünket is közreadjuk. Jövõre megjelentetjük diákpályázatunk elsõ öt évének legjobb írásait magába foglaló kötetet. Remélem ez újabb bizonyítékát adja annak, hogy mekkora szellemi tõke rejlik középiskoláinkban, jó tanárjaink irányította tehetséges diákjainkban.

Végezetül a tisztemhez tartozik, hogy a nem jó hírt is bejelentsem: a jövõ évben 112 forintra emelkedik lapunk ára. Tudom, nem könnyû cipelni egyre dráguló életünk terheit. De bizakodom, hogy havonta inkább egy üveg kóláról, egy korsó sörrõl vagy egy doboz cigarettáról mondanak le, s megõrzik maguknak az öreg barátot, a Természet Világát.

Akár így, akár másként döntenek, mindannyiuknak egész szerkesztõségünk nevében kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és könnyebb új esztendõt.

Vissza a tartalomjegyzékhez