TUDOMÁNYMÛVELÉS

Kiss Szabolcs pszichológus, az MTA Szociológiai Intézetek tudományos ösztöndíjasa.

-- A díjat A népi pszichológia elsajátítása címû dolgozatomért kaptam...

-- Szavanként értem, de valahogy nem áll össze. Mitôl népi és mit, hogyan kell ezen elsajátítani?

-- A népi pszichológia egy angol terminus fordítása, a folk psychology megfelelôje. Arról az emberi képességrôl van szó, amellyel mentális állapotokat tulajdonítunk egymásnak és önmagunknak annak érdekében, hogy saját és mások viselkedését elôrejelezzük. Mentális állapotnak tekintjük pl. a szándékot, a kívánságot és sokfajta érzelmi állapotot, melyeknek többsége nem látható vagy észlelhetô. Mondok egy teljesen hétköznapi példát: ha látom, hogy X bemegy a könyvesboltba, akkor feltételezem, hogy könyvet akar venni, tehát feltételezek valamilyen szándékot. A népi pszichológia megjelenése a tudományban egy klasszikus cikkre nyúlik vissza, két amerikai kutató, Premack és Woodruff kísérletére. Arra voltak kíváncsiak, hogy csimpánzok rendelkeznek-e olyan képességekkel, hogy elôre tudják jelezni fajtársaik viselkedését. A kísérletet még 1978-ban végezték. Egy Sára nevû csimpánznak levetítettek egy filmet, melyben egy ketrecben levô ember látható, kezében bot, a ketrecen kívül banán, amit az ember megpróbál megszerezni. Sárának ezután képeket mutattak a lehetséges végállapotokról és azt figyelték meg, hogy képes volt kiválasztani azt a képet, melyen az ember eléri és megszerzi a banánt. Vagyis Premackék elmélete szerint a csimpánz rendelkezik ún. tudatelmélettel, képes volt valamilyen szándékot tulajdonítani az embernek. Egy másik megfigyelés arra enged következtetni, hogy a csimpánzok képesek hazudni is, vagyis arra, hogy szándékosan téves vélekedést ültessenek el fajtársaik fejében. Megy a csimpánzcsapat az erdôben, elöl a vezérhím, mögötte a csoport. A vezér egyszer csak megáll és balra fordul. A többiek ekkor ugyancsak balra kezdenek figyelni. Amikor a csapat utolsó tagja is elhaladt a vezér mellett, az jobbra fordul és leszakít a fáról egy banánfürtöt. Ez azt feltételezi, hogy a csimpánz képes megtéveszteni a társait, hogy bizonyos elônyökhöz jusson. Ezeket a feltevéseket sok kritika érte és éri még ma is. Én többek közt azzal foglalkozom, hogy a fejlôdô kisgyerekek mikortól kezdve rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mentális állapotokat tulajdonítsanak önmaguknak és másoknak.

-- Ez azt jelenti, hogy beül a gyerekek közé és kvázi humánetológiai megfigyeléseket végez?

-- Nem, az én munkám teljesen elméleti jellegû, de azért mondok erre is egy gyakorlati példát, mely szintén egy klasszikus kísérletet elevenít föl. Gyerekeknek vetítenek egy filmet, melynek egyik szereplôje - nevezzük Maxinak - elhelyez egy dobozban egy csokoládét, majd elmegy. Ekkor bejön egy másik személy, mondjuk az anyukája, és a csokit átteszi egy másik helyre. Maxi visszajön és elkezdi keresni a csokoládéját. Ekkor megkérdezik a gyerekeket, mit gondolnak, hol fogja keresni. Az eredmény az volt, hogy a 4 évesek már azt mondják, ott keresi, ahová ô maga tette, tehát képesek téves vélekedést tulajdonítani valakinek. A 3 évesek viszont azt válaszolták, hogy ott keresi, ahová az anyukája tette. Ez a klasszikus téves vélekedés-teszt. Újabban többen feltételezik és próbálják bizonyítani, hogy már 3 éves korban is kialakulhat ez a képesség. Végül is, hogy a saját munkámhoz visszatérjek, elméleti összefoglalást készítettem az általam ismert szakirodalomból és a különféle hipotézisekrôl. Mindez erôsen interdiszciplináris kutatási terület, foglalkozik vele az etológia, a fejlôdéspszichológia, sôt a filozófia is, én mindezek ötvözésével, szintetizálásával próbálkozom.

A tárgykörön belül további kérdés, hogy milyen a kapcsolat a népi pszichológia és a nyelv elsajátítása között. Például mondhatjuk-e biztosan azt, hogy a gyermek rendelkezik tudatelmélettel akkor, ha már használ olyan kifejezéseket, melyek a vággyal, vagy a vélekedéssel kapcsolatosak? Több olyan esetet, helyzetet is ismerünk, melyben a nyelvhasználat alulreprezentálja a tudatelméletet, vagyis a gyereknek már megvannak a fogalmai, de ezeket még nem tudja szavakkal kifejezni. Ugyanakkor tapasztalható a fordítottja is: a gyerek már használ bizonyos mentális terminusokat, pl. az akar, a gondol szavakat, de nem olyan értelemben, ami alátámasztaná, hogy már rendelkezik tudatelmélettel.

Ez a képességünk az evolúció során alakult ki, ami a túlélésünk szempontjából elengedhetetlen. Vannak kutatók, akik szerint az egész emberi intelligencia a társas környezet megismerésére vonatkozó képességek hatására fejlôdött ki.

Sokan úgy vélik, hogy a tudatelmélet nem tanult jelenség, hanem velünk született képesség. E tábor képviselôi olyan populációkra utalnak bizonyítékként, akiknél biológiai adottságok hiánya miatt nem alakult ki a tudatelmélet. Ilyenek pl. az autista gyerekek. Mások ezt cáfolják, egyszóval nagyon sok feltárnivaló vár még a kutatókra.

A kognitív tudományon belül nagyon fontos irányzat a mesterséges intelligencia kutatása is, vagyis az emberi értelem minden aspektusát próbálják számítógépekkel és robotokkal leképezni. Számítógépes modellekkel kísérleteznek, melyek lehetôvé teszik ennek a képességnek, amirôl beszéltünk, a mesterséges értelemmel való megvalósítását.

-- Nekem most errôl egybôl a számítógépes sakkautomaták jutottak eszembe, hiszen a sakkban éppen az a cél, hogy megpróbáljuk elôre jelezni, kitalálni a partnerünk szándékait.

-- Ez nagyon jó példa. A dolgozatomban nagyon sokat foglalkozom egy Dennett nevû tudatfilozófus munkáival, aki pont a sakkozó automatákra dolgozta ki az ún. intencionális hozzáállás elméletét. Ezen ô nagyon hasonlót ért, mint amit Ön mondott. Dennett azt fejtegeti, hogy amikor sakkozó automatával állunk szemben, akkor ezt a tudatelméletet használjuk fel, tehát nem a gép fizikai rendszerének a szintjén gondolkodunk, hanem pl. úgy, hogy: aha!, ô most a vezért oda akarja vinni; úgy gondolja, hogy ha én ide lépek, akkor ez és ez történik.

-- Ezt a kérdést, azt hiszem, inkább a természettudományban kutatóknak találtuk ki, tudniillik ha a kutatási körülményekrôl beszélünk, többnyire az eszközigény és annak megléte vagy hiánya jut eszünkbe.

-- Én ugyan egyelôre elméleti kutatásokkal foglalkozom, de van ennek a témakörnek több olyan közelitésmódja is, mely szintén eszköz- és technikaigényes. Ilyen pl. a kognitív pszichofiziológia, mely ugyancsak érdekel. Nagyobb probléma azonban a szakirodalom. A kutatásaimhoz körülbelül 15-20 külföldi folyóirat rendszeres követésére volna szükségem, de ezekbôl Magyarországon csak négy hozzáférhetô. Szerencsére a külföldi ösztöndíjak mûködnek. Soros-ösztöndíjjal egy évet tölthettem Oxfordban, illetve egy amerikai egyetemen, ahol a nagyon sok hasznos tapasztalat mellett összeszedhettem azt az irodalmat is, amit itthon feldolgozok.

Vissza a tartalomjegyzékhez