SZKEPTIKUS SAROK

Strom Thurmond, Dél-Karolina szövetségi állam republikánus szenátora jóhiszemûsége miatt kínos helyzetbe került, mentegetôzni kényszerült. A befolyásos és nagy tisztelet övezte Thurmond szenátor szolgál legrégebben a szenátusban, a nagy hatalmú Fegyveres Erôk Bizottságának (Armed Forces Committee) elnöke. Szolgálataiért Washingtonban június 4-én vette át a Pentagon legmagasabb polgári kitüntetését. Az ünnepségen William Cohen hadügyminiszter ékes szavakkal méltatta tevékenységét: "Egyetlen amerikai sem tett nála többet Amerika biztonságáért".

Az ünnepi hangulatot egy június második hetében megjelenô könyv körül kirobbant vita árnyékolta be. A könyv címe: "The Day After Roswell" (A Roswell utáni nap), szerzôje a szenátor korábbi munkatársa, Philip J. Corso, a hadsereg hírszerzésének nyugállományú tisztje. A könyv az 1947-ben az új-mexikói Roswell mellett állítólag lezuhant földön kívüli eredetû ûrhajó balesetével foglalkozik. Corso, akinek írástudói munkáját a híradások szerint William J. Birnes "erôsítette", azt állítja, hogy a kormány az idegen ûrhajót - divatos hazai szóhasználat szerint az ufót - elkobozta, és az egész ügyet elhallgatta az állampolgárok elôtt. A szerzôk szerint az ufótól szerzett titkos mûszaki információk vezettek a lézertechnológia, az üvegszáloptika alkalmazása, az éjjel használható infravörös látcsövek és a mikrochip-technológia terén elért látványos amerikai fejlôdéshez.

Nyilvánvaló pikantéria, hogy a könyvhöz éppen Thurmond szenátor, az "illetékes" szenátusi bizottság elnöke írt elôszót, amelyben meleg szavakkal méltatta volt munkatársát. Sorai szerint Corso olyan kiváló és megbízható személy, aki "rengeteg érdekes történetet oszthat meg azokkal, akiket érdekel a hadtörténet, a kémkedés és kormányunk munkájának részletei". A roswelli incidenst és annak állítólagos következményeit tehát a neves szenátor elôszava a nagyközönség elôtt gyakorlatilag "hitelesítette". (Az állítólagos ufó-balesetnek könyvtárnyi irodalma van, és nemrég egy primitíven hamisított film is bejárta a világot, amely a roswelli incidensben elpusztult "kis zöld ember" boncolásának látványával riogatta a hiszékeny tévénézôket. A tudomány álláspontja szerint természetesen bizonyítatlan mendemondáról és a legutóbbi idôben újból elôvett ügy kapcsán egyszerûen szemérmetlen csalásról van szó.)

Mi is történt valójában? A naiv szenátor 1997 elején azért vállalta el az elôszó megírását, mert beosztottja úgy tájékoztatta, önéletrajzi mûvet készül megjelentetni, amelynek címe a tervek szerint "Óriásokkal meneteltem: karrierem a katonai hírszerzésben" lett volna. A felelôs beosztása ellenére a történtek tanúsága szerint naiv és hiszékeny szenátor "látatlanban" szállította az elôszót. Eredetileg tehát szó sem volt ufókról, és John DeCosta, a szenátor helyettes sajtótitkára szerint a megjelenô könyvet nem látták, tényleges tartalmát pedig nem ismerték. Corso fia megerôsítette, hogy a megjelenô könyv nem sokban hasonlít a Thurmondnak bemutatott szinopszishoz. A könyvet publikáló Pocket Books kiadó viszont azt állítja, hogy Thurmond titkársága a megjelenés elôtt minden szükséges információt megkapott a könyvrôl.

A becsapott szenátor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy kapcsolatba került a könyvvel, mivel ezzel akaratán kívül a közönség elôtt megerôsíteni látszik a kormány részvételét a roswelli incidens elhallgatásában. Thurmond kategorikusan kijelentette: "A magam részérôl nem tudok semmiféle elhallgatásról, és nem hiszem, hogy ilyen egyáltalán létezett."

Az eset tipikus, a kémbôl lett trükkös ufológus "palira vette" a szenátort, és az eset feltehetôen a kipattant botrány ellenére is szépen fog hozni a konyhára, hiszen kevés olyan ország van, ahol az emberek nem hiszik el elsô szóra, hogy a "politikusok mindig hazudnak". A módszer hazánkban sem ismeretlen bizonyos körökben, amelyek hasonlóan invenciózusan igyekeznek felhasználni egyes magas közéleti személyiségek megnyilvánulásait "tudományos" tevékenységük "legitimálására", vagy egyszerûen csak piszkos anyagi érdekbôl.

Mi a tanulság az esetbôl számunkra? Nem szabad irigyelnünk az amerikaiakat, akik honvédelmüket ilyen hiszékeny emberre bízták. Mi csak remélhetjük, hogy a NATO-ban és nálunk ilyesmi soha nem fordulhat elô, és sem a parlament honvédelmi bizottságának vezetôje, sem pedig hadügyminiszterünk nem ennyire hiszékeny!

Vissza a tartalomjegyzékhez