NÉZÔPONT

Az evolúciót – rossz magyar szóhasználattal: a fejlõdést – nagyon egyszerûen és nagyon bonyolult módon is lehet magyarázni. Az evolúció nem más, mint az idõbeni történések sorozata, vagyis átalakulások mindennemû fejlõdés kényszerképzete nélkül. Az evolúció bonyolultabb megközelítése szerint kell létezni a természetben olyan okoknak, amelyek kiváltják a fejlõdést, elsõsorban az élõlények magasabb szervezeti szintjeinek kialakulását. Mindkét nézet leggyengébb pontja a kiindulás, annak megismerése, hogy miként alakultak ki az elsõ élõ szervezetek.

Az evolúciós gondolkodás szigorú tudományos feltételeknek megfelelõ rendszer, ami Darwin óta az új tudományos és módszertani eredmények gyarapodása következtében sajátos átalakuláson ment végbe, az evolúcióról alkotott elképzeléseink evolúcióján. A természetrõl sokféleképpen lehet gondolkodni, a tudomány evolúcióját is lehet másként értelmezni. Michael A. Cremo és Richard L. Thompson közelmúltban magyarul is megjelent hírhedt könyve, „Az emberi faj rejtélyes eredete” a másként gondolkodók táborából, az episztemológia oldaláról közelíti meg a kérdést. Könyvükben világosan leszögezik, hogy õk ennek a szemléletnek az ismeretelméleti alapján állnak. Az episztemológia „a tudás eredetének, természetének, módszereinek és korlátainak tanulmányozása vagy teóriája. Amikor egy tudományos bizonyítékot tanulmányozunk, szem elõtt kell tartanunk a tudás természetét, módszereit és korlátait. Máskülönben illúzióba eshetünk”.

Az efféle gondolkodás valóban a tudományos módszerek egyik alapeleme, de semmiképpen sem vezérlõ elve, különösen akkor nem, ha pontosan tudjuk, hogy a kételkedés célja a tudományos eredmények kétségbe vonása, a biológiai evolúció eddig bizonyított eredményeinek feje tetejére állítása, a teremtéselmélet (kreacionizmus) hitének és az evolúció tudományos magyarázatának szembeállítása.

A hitrõl

A hit olyan tulajdonság, ami ismereteink szerint kizárólag az értelmes emberre, a Homo sapiensre jellemzõ. A földi élet legalább három és fél milliárd éve már kialakult, de fajunk csak kétszázezer éve fejlõdött ki Afrikában, s idegrendszere csak húsz-harmincezer éve képes arra, hogy bonyolult gondolkodást végezzen. A hit megjelenése, majd fokozódó szerepe természettudományi, pontosabban paleoantropológiai megközelítésben az emberré válás része, vagyis evolúciós folyamat eredménye. Nem véletlen, hogy a különbözõ vallások gyökerei az egész földön egységesen néhány ezer évre nyúlnak vissza. A mai ember, csakúgy mint közvetlen elõdei, hit nélkül nem tudnak élni, mert aki azt mondja magáról, hogy nem hisz, az abban hisz, hogy nem hisz. Természetesen a tudomány még nem tudja, hogy milyen okokra vezethetõ vissza az emberi hit kialakulása, miután erre csak áttételes és töredékes ismereteink vannak. Az emberi tudás jelenlegi hiányát a hagyományosan erõs teremtéselméletek könnyûszerrel és sokak számára meggyõzõen helyettesítik, álljanak azok bármilyen hit talaján is.

A kreacionizmusról

A kreacionizmus a zsidó-keresztény vallásból kiinduló, a Föld és az azt benépesítõ élõlények eredetérõl szóló tanítás, miszerint mindent az Isten, a teremtõ (kreátor) hozott létre. A kreacionisták között vannak olyanok, akik szerint az evolúciót maga az Isten szabályozza, míg az ortodox felfogásúak úgy gondolják, hogy az Isten hat nap alatt megteremtett mindent, semmi sem változik, s a teremtõ szabályozó mechanizmusát nem lehet megismerni. A 17. és a 18. század vezetõ természettudósai, mint Linné vagy Cuvier még kreacionisták voltak, s nézetüket Darwin majd Haeckel sem söpörte el. A fundamentalisták, a Bibliához ragaszkodók tábora az 1920-as évektõl kezdve éledt újra, amikor a mendeli genetika terjedésével a hagyományos fundamentalisták szemlélete nagyrészt összeomlott. Napjaink kreacionista hite 1923-tól származtatható, amikor az Egyesült Államokban George McBready Price megalkotta 700 oldalas könyvét, az „Új Geológiát”, amelyben a földtani eseményeket azonosította a Bibliában leírt történésekkel. Ezt követõen Henry M. Morris, a hidraulika professzora 1963-ban létrehozta a Creation Research Society-t, majd 1972-ben Kaliforniában megalapította az Institute for Creation Research-öt. Céljai között szerepelt a kreacionista irodalom közzététele, valamint az ember származásának a Szentírás szerinti oktatása. Alapelvük szerint minden növény és állat a maga teljességében teremtõdött, s nem más szervezetekbõl alakult át. Ily módon az ember evolúciójáról sem lehet beszélni, hiszen azt is az Isten teremtette teljes emberré.

A Gallup Intézet 1982. évi felmérése szerint az Egyesült Államokban a megkérdezett 1518 tizennyolc éven felüli állampolgár közül több mint 300 vallotta magát vallásosnak. 44%-uk elfogadta azt a nézetet, miszerint a jelenlegi élõlényeket az elmúlt tízezer évben Isten teremtette. Emellett 38%-uk úgy gondolta, hogy az ember kialakulása az elmúlt millió évek alatt az Isten segítségével következett be. Mindössze a megkérdezettek 9%-a volt arról meggyõzõdve, hogy az ember mindennemû isteni segítség nélkül az egyszerûbb élõlények közül fejlõdött ki. Egy másik, 1986-ban készült felmérés szerint a University of Texas ezer hallgatója közül 60% vallotta, hogy az elsõ emberpár az Isten teremtette Ádám és Éva volt.

A védikus könyvrõl

A „Tiltott régészet”, majd a magyar kiadást is megért „Az emberi faj rejtélyes eredete” c. könyvek szerzõi egyértelmûen az olvasók tudtára adják, hogy õk a Bhaktivedanta Institute tagjai, a Krisna tudat Nemzetközi Szervezetének egy olyan ágát képviselik, amely azt tanulmányozza, hogy milyen kapcsolatok, összefüggések vannak a modern tudományos világ és India védikus irodalmának világképe között. A védikus irodalom szerint az emberi faj nagyon õsi, az élõvilág kialakulásával egyidõs, s a különbözõ emberszerû és majomszerû lények hosszú idõn át léteztek egymás mellett. A könyv kritikusai között szép számmal találni olyanokat, akik a mûvet figyelemre méltónak tartják s olyanokat is, akik az ostobaság bõségszaruját látják benne.

Nehéz a könyvvel és személyesen Cremóval is vitatkozni, mert a védikus, a kreacionista és az evolúciós hitû paleontológus természetesen nem tud egymással egyezségre jutni. A tudományos követelményekkel igazolt felismerések könyvtárnyi bizonyítéka nem vethetõ össze egy eredetileg nyolcszáz oldalas könyv kétségeivel. Képtelenség arra vállalkozni, hogy a tudományos tévutakat, a megkérdõjelezhetõ és ma már ellenõrizhetetlen eredményeket tételesen cáfoljuk. Cremo a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tartott elõadásán már elismerte, hogy õ sem tekinti bizonyítéknak a 100 millió éves texasi dinoszaurusz és emberi lábnyom együttes elõfordulását igaznak, mert az állítólagos emberi lábnyomról azóta többen kiderítették, hogy az is õshüllõtõl származik, ráadásul 50 cm hosszú. Az 1908-ban „felfedezett” piltdowni lelettel kapcsolatos tudománytörténeti összefoglalás ugyan rendkívül érdekes, de ma már tudjuk, hogy a tudomány egyértelmû csalás áldozata lett. A könyvben ugyan nem szerepel, de tudjuk, hogy e leletek elsõ valódi kritikusa 1914-ben a magyar Lenhossék Mihály volt. Folytathatnánk a sort a karbon idõszaki aranylánc vagy a dél-afrikai vésett gömbök eredetének természettudományos magyarázatával. Nem tesszük. Hittel nem lehet, s nem is érdemes vitázni, mert hiszünk abban, hogy az evolúciója legfõbb mozgatója az állandóan változó sokféleség. Tudjuk, hogy a tudomány igazsága már embert juttatott a Holdra és atombombát dobott Hirosimára.

Vissza a tartalomjegyzékhez