NÉZÔPONT

Február 26-án a venezuelai Maracaibo alig másfél millió lakója ritka természeti jelenség szemtanúja lehetett, hiszen városukon haladt át az évezred utolsó elôtti teljes napfogyatkozásának sávja. Ezúttal ez volt a legnagyobb település, amelyet a most fôként az óceánokról látható fogyatkozás érintett. A természet ezúttal ugyanis nem volt különösebben kegyes a szárazföldi emberekhez. A jelenség a Csendes-óceán közepén kezdôdött, majd úgy érte el az amerikai kontinenst, hogy csupán a Galápagos-szigeteket érintette, azok közül is csak az apróbbakat. Amerikát ott metszette, ahol az szinte a legkeskenyebb: Közép- és Dél-Amerika találkozásánál érintette Panama legdélibb és Kolumbia északi részét, valamint Venezuela északnyugati csücskét. Ezután néhány Karib-tengeri sziget következett, hogy azután Afrika partjaitól tisztes távolságban a napnyugta vessen véget a pompás látványnak.

Ezek ismeretében nem meglepô, hogy sok más korábbi teljes fogyatkozáshoz hasonlóan a legtehetôsebb amatôr csillagászok és érdeklôdôk a Sky and Telescope tudományos expedícióit szervezô utazási iroda ajánlatával élve az ötcsillagos luxus óceánjáró, a Vistafjord fedélzetérôl tanulmányozhatták a páratlan égi jelenséget. A hajó Floridából indult kéthetes útjára, majd a Panama-csatornán átkelve a fedélzeten folyamatosan vett mûholdas meteorológiai képek alapján választották ki a Csendes-óceán keleti medencéjében a megfigyelésre legalkalmasabbnak tûnô helyet. A fedélzeten a laikusok az utazás közben szakmai elôadásokon ismerkedhettek meg a jelenség elméletével, a megfigyelés és fotózás lehetôségeivel, éjszakánként pedig a déli égbolt rejtelmeivel. A kiruccanás árát kedves olvasóink próbálják megbecsülni, mindamellett nincs kétségem afelôl, hogy a hajón telt ház lehetett.

A teljes napfogyatkozás ugyanis ritka kincs. Igaz, hogy évente átlagosan 2,3 alkalommal figyelhetô meg a jelenség, azonban minden esetben csak a földfelszín egy viszonylag hosszú, de keskeny sávjából. A sávon kívül tartózkodók csak a részleges fogyatkozás sokkal kevésbé megrázó élményével vigasztalhatják magukat. A teljes fogyatkozás sávjának területe a földfelszín 1%-át sem éri el, amibôl megbecsülhetjük, hogy a Föld egy adott pontjáról szerencsés esetben is csak ritkábban, mint évszázadonként egyszer figyelhetjük megaz érdekes tüneményt. A történelmi Magyarország területérôl legutóbb például 1842. július 8-án lehetett teljes napfogyatkozást látni. Európában a közelmúlt legnevezetesebb teljes napfogyatkozása 1961-ben volt, 1990-ben viszont csak Skandinávia legészakibb részérôl lehetett a fogyatkozást látni.

Nos, a mostani, Karib-tengeri jelenség az évezredünk utolsó elôtti teljes napfogyatkozása volt. Ezután két gyûrûs fogyatkozás következik, idén augusztus 22-én, illetve jövôre, február 16-án. Mindkettô a Csendes- és az Indiai-óceán bizonyos területeirôl lesz csak látható. Végül, 1999. augusztus 11-én elérkezik a várva várt nap, és akkor mi következünk... Ez lesz az évszázad és egyben az évezred utolsó teljes fogyatkozása, 2000-ben ugyanis nem kerül sor a ritka jelenségre. (A további tényszerû részleteket illetôen a NASA fogyatkozási honlapjára utalunk, a https://planets.gsfc.nasa.gov/eclipse/eclipse.html világháló címen.)

A fogyatkozási sáv jövôre az Atlanti-óceán nyugati partjától indul, keresztülszeli Európát, majd a Fekete-tengeren és Kisázsián áthaladva Indiában ér véget. Európai szakasza érinti Anglia legdélnyugatibb kiszögellését, majd Franciaországon, Dél-Németországon, Ausztrián, Magyarországon és Románián áthaladva, Bulgáriát éppen csak érintve búcsúzik kontinensünktôl. Néhány nagyvárost, Stuttgartot, Münchent és Bukarestet telibe találja, másokat, így Párizst, Bécset és Budapestet csak hajszál híján kerüli el. Magyarország nyugati és déli részérôl mindamellett kiválóan látható lesz, feltéve, hogy az idôjárás kedvezôen alakul. A fogyatkozás sávjába esô nagyobb hazai városok közül talán elég, ha Kôszeget, Szombathelyt, Ajkát, Veszprémet, Siófokot, Paksot, Kalocsát, Kiskunhalast, Szegedet, Hódmezôvásárhelyt és Makót említjük. (Elkerüli viszont a teljesség sávja Gyôrt, Budapestet és Békéscsabát, illetve Kaposvárt és Pécset.) Ráadásul hazánkból nézve a fogyatkozás csaknem pontosan délben következik be, amikor a Nap 58 fok magasan áll a látóhatár fölött. Remélhetôleg tehát "Tüzesen süt le a nyári nap sugára", de egyik pillanatról a másikra éjszakai sötétség borul a tájra – két és fél percre. A látvány leírhatatlan, ezt mindenkinek saját magának kell tapasztalnia.

Úgy vélhetnénk, hogy egy csillagászati jelenség megfigyelése a csillagászok magánügye. Nos, ami ôket illeti, általában meg is teszik a magukét. 1919-ben például egy teljes napfogyatkozás során végzett észlelések jelentették az általános relativitáselmélet, nevezetesen a fényelhajlás elsô igazolását. Sokáig a teljes napfogyatkozás pillanatai kínálták az egyetlen lehetôséget a napkorona megfigyelésére. Bár napjainkra a fogyatkozások megfigyelésének tudományos jelentôsége csökkent, azonban ennek ellenére számos érdekes mérésre nyílhat mód. Nem véletlen, hogy a hivatásos csillagászok is készülnek az eseményre. Román kollégáink például már megszervezték, hogy a fogyatkozás pályája mentén keresztülrepülve országuk fölött a földön maradók lehetôségeihez képest mintegy tízszeresére nyújtják a megfigyelés idôtartamát. Nem kétséges, hogy az amatôr csillagászok is már megtervezték, honnan és miként fogják a jelenséget észlelni. Mi a helyzet azonban az érdeklôdô nagyközönséggel, a laikusok széles táborával?

Lássuk például, mivel és fôképpen hová csalogatja túlnyomórészt amerikai olvasóit az Astronomy magazin. A 10 napos túrák egyike Angliában kínál csillagászati csemegéket azoknak, akiket nem rettent el a felhôs idô eshetôsége. A résztvevôk "mellesleg" ellátogatnak Stonehenge-be, a Greenwich-i Királyi Obszervatóriumban esti fogadáson látják vendégül ôket, a Cambridge-i Egyetemen a csillagászat ottani professzorai tartanak számukra elôadásokat, majd felkeresik William Herschel egykori házát. A túra négy- és ötcsillagos változatban egyaránt az érdeklôdôk rendelkezésére áll. Akik inkább Németországot választják, bejárhatják a fogyatkozás sávjába és környékére esô várakat, obszervatóriumokat és planetáriumokat, továbbá részt vehetnek Münchenben a sörfesztivál mintájára megrendezendô Fogyatkozási Fesztiválon. Ha viszont valaki ezt a jobbára kontinentális fogyatkozást mégiscsak tengerrôl szeretné látni, az egy 700 személyes luxushajóról a görög szigetek és Isztambul meglátogatása után teheti azt meg.

A Sky and Telescope fôszerkesztôje viszont a lap februári számában elmondja, hogy már tavaly októberben felkereste Törökországot, a világ legtekintélyesebb csillagászati ismeretterjesztô és amatôrcsillagászati folyóiratának hivatalos expedíciója ugyanis onnan fogja megfigyelni a fogyatkozást. A fôszerkesztô kifejti, hogy a sikeres expedícióhoz elengedhetetlenek a személyes benyomások a lehetséges megfigyelôhelyekrôl. A látogatást egyúttal arra is felhasználta, hogy kapcsolatba lépjen a kulcsfontosságú helyi szereplôkkel, mint írja, az ottani utazásszervezôkkel, a kormányzati szervekkel és a helyi csillagászokkal.

Vajon történt-e Magyarországon ez ügyben valamilyen elôkészület? Megpróbálta-e valaki meggyôzni a világ amatôr csillagászait, hogy Magyarországról optimálisak a megfigyelési viszonyok? Ha igen, nem sok sikerrel, amint a fentebb elmondottakból látható. Tudják-e a hazai utazási irodák, hogy más országokba mekkora turistaáradatot vonzott egy-egy fogyatkozás? Felmérte-e valaki, hogy némi propagandával ide lehetne csábítani sok ezer érdeklôdôt? Vagy talán nem érdemes? Egyszerûbb megvárni a következô fogyatkozást? Egy-két évszázadon belül bizonyára elérkezik az is, legyünk türelemmel...

Tudatában van-e például a Természet Világa szerkesztôsége, hogy a tekintélyes múltú lap fennállása óta még nem volt teljes napfogyatkozás Magyarországon? Vajon ennek megfelelôen megjelenik-e majd a fogyatkozás elôtt a lap tematikus száma a legfôbb tudnivalókról, a fogyatkozás után pedig az eredményekrôl? Ilyen ritka természeti jelenség ennyit igazán megérdemelne! Tudja-e minden hazai földrajz- és fizikatanár, hogy hová kell a nevezetes napon elvinnie vagy elküldenie diákjait, és miért? Mert ha errôl lemaradnak, akkor még a legfiatalabb tanuló sem éri meg, hogy újra hazánk területérôl láthasson ilyen jelenséget. Mit tesz majd a sajtó? Helyet tudnak-e majd szorítani a teljes napfogyatkozás ismertetésének – mondjuk a jól bevált horoszkóprovat kárára? Tudni fogja-e jövô augusztusra minden laikus, hogy miért sötétül el az ég fényes nappal két és fél percre? És vajon mi, ismeretterjesztôk mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy a fenti kérdések hallatán ne csak egymásra mutogassunk vagy sajnálkozva tárjuk szét a kezünket?

Vissza a tartalomjegyzékhez