Fél éve lehetett, amikor hóna alatt kézirathalommal egy férfi lépett be a Természet Világa Szerkesztõségének ajtaján. Kiderült róla, hogy ismert zongoramûvész, a cikkek pedig, amiket hozott, magyar természettudósok írásai. Õ maga szedegette össze kitartó megszállottsággal, készülõ kötetébe, amely a természettudományos-mûszaki értelmiségünk mai hivatásáról, a tudomány szerepérõl, erõvonalairól szól.

A sok értékes írás közül most néhányat mi is közreadunk, ifj. Fasang Árpád bevezetõ soraival:

„Hivatás és hitvallás címmel egy több mint nyolcszáz oldalas – taralmát és formáját tekintve rendhagyó – antológia jelenik meg ez év õszén. Szerzõi mérnökök, orvosok, természettudósok, akadémikusok, egyetemi tanárok. A mai napig nyolcvankét szerzõ írását kaptam kézhez. Nyolc évvel a rendszerváltás után, a tudományos, a mûszaki és a közélet jeles képviselõi fontosnak tartották, hogy – saját személyes sorsuk és életpályájuk alakulásának elemzésével és a körülöttünk zajló társadalmi változásokat figyelve (olykor azokat tevõlegesen is befolyásolva) – elmondják véleményüket az értelmiségi hivatásról és arról a kérdéstömegrõl, amely így összegezhetõ: Hogyan tovább, Magyarország?

Az elõzményekrõl szabad legyen annyit elmondanom, hogy 1997 szeptemberében egy 530 oldalas könyvet jelentettem meg „Az (magyar) értelmiség hivatása” címmel. A kötet elsõ harmadát 24 részes elemzésem teszi ki, ezt hatvankilenc, a magyar közéletben többnyire ismert személyiség – jórészt politikusok – reflexiói egészítik ki. Miközben e kötetet az „establishment”, a mediokrácia eddig agyonhallgatta (a mai napig egyetlen kritika a mûrõl meg nem jelent), az a tudományos világban dolgozók körében nem várt pozitív reakciókat váltott ki. Fodor András genetikus javasolta, hogy a könyv fõbb mondanivalóit továbbgondolva, meg kellene írni, illetve íratni a magyar reálértelmiség hivatását. Örömömre az ELTE docense a társszerkesztõi feladatokat is elvállalta. Elõször az õ tudományos ismeretségi körébõl jelentkeztek szerzõk, s amikor az elsõ, „focicsapat” méretû gárda összeállt, akkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy miként lehetne a magyar természettudományos és mûszaki értelmiség szinte valamennyi ágának képviselõit megszólaltatni. Azt hisszük, hogy e célt sikerült elérnünk, hiszen a társadalmi léptékû dialógust szorgalmazó mû abból a szempontból is rendhagyó, hogy szerzõi között kardiológus, sebész, gyermekgyógyász, virológus, hisztokémikus, endoktrinológus, geológus, geofizikus, (mikro- és sugár)biológus, kémikus, építész, csillagász, matematikus, fizikus, informatikus, állatorvos, agrár-, építõ-, kohó-, villamos- és vegyészmérnök egyaránt megtalálható.

Õszintén remélem, hogy a Természet Világa szerkesztõségének és olvasótáborának a segítségével is a magyar tudós- és mérnöktársadalom színe-javának töprengései széles visszhangra találnak.”

Vissza a tartalomjegyzékhez