A tudomány és vallás viszonya régóta foglalkoztatja mind az érintett közösségeket, mind pedig az érdeklõdõ közönséget és számos heves vita tárgyát képezi napjainkban is. Korántsem véletlen, hogy a Természet Világa korábban már többször is közölt cikkeket e témában tudós szerzõk tollából (Végh László: Természettudomány és vallás, 1999/9, 411–413 old., Berényi Dénes: Természettudomány és vallás az ezredfordulón, 2000/6, 242–246 old., Jékely Gáspár: Tudomány és dogmatika, 2000/9, 387–388 old.).
Ilyen
körülmények között, tekintettel a téma
érdekességére és fontosságára,
dicséretes vállalkozás, hogy a Typotex Kiadó
megjelentette Szkeptikus Könyvek sorozatában Michael Shermer
könyvét (Hogyan hiszünk, Istenkeresés a tudomány
korában), amely a vallás és tudomány viszonyát,
és azt az alapvetõ kérdést igyekezett vizsgálni,
hogyan és miért hiszünk.
A szerzõ ismert alakja az amerikai szkeptikus mozgalomnak, a Pepperdine University és a California State University, Fullerton hallgatójaként szerzett diplomát pszichológiából, ill. kísérleti pszichológiából, majd a Claremont Graduate Schoolban doktorált természetfilozófiából. Jelenleg a közkedvelt Skeptic magazin kiadója, a Skeptics Society igazgatója, a kaliforniai Occidental College történelemprofesszora, valamint a hires Caltech (California Institute of Technology) meghívott elõadójaként tart elõadásokat a szkepticizmusról. Rendszeres szereplõje az amerikai médiának, fõleg az áltudományok kapcsán.
Könyvét a nagyközönségnek szánva, a vallásos hit okait vizsgálja egy agnosztikus szemszögébõl, rengeteg tudományterület eredményeire hivatkozva, és hatalmas anyagot feldolgozva. Stílusa olvasmányos, történetmesélés rengeteg konkrét példával, amely stílust tudatosan alkalmazza, mivel: „A pszichológusok megfigyelései szerint az emberek kedvezõbben viszonyulnak a történetekhez, mint a puszta logikához vagy az objektív tényekhez. Egyszerûen könnyebb nyomon követni egy bonyolult érvelést, ha az embereket, helyszíneket és eseményeket tartalmaz, mintha csak propozíciók, szillogizmusok és a szimbolikus logika kapnak helyet benne.”
A szerzõ szerint az ember „mintázatkeresõ állat”, ezért a hit iránti igény „hardveresen” be van építve az emberbe, az agyban létezhetnek különbözõ, a gondolkodást és a viselkedést befolyásoló „modulok”, így elképzelhetõen létezik egy „vallási” modul is, bár szerinte a helyzet ennél bonyolultabb. Az ember szükségképpen hasonlóan reagálhat egyes áltudományos nézetekre is, így a kettõnek közös gyökere lehet. Shermer elismeri, hogy a vallás fontos szerepet töltött be az emberi faj evolúciójában, az emberi közösségek túlélésében, ezek összetartásában és a viselkedési normák, az erkölcs kialakulásában alapvetõ volt a fontossága. A könyv egyes fejezetei áttekintik a hit eredetét, kialakulását és az egyes társadalmakban betöltött szerepét, megismertetnek a teológiai istenérvekkel, vizsgálják a hit, értelem és a tudomány viszonyát a különbözõ korokban.
Természetesen szó esik irracionális vallási hiedelmekrõl, a kreacionizmusról, a 6000 éves Föld elméletének hirdetõirõl, valamint Michael Drosnin A Biblia kódja címû 1997-ben megjelent bestsellerérõl is, amely a legprimitívebb áltudomány kategóriába tartozik, és amelyet sajnos a hazai olvasóközönség rekord gyorsasággal kaphatott kézbe magyar fordításban.
Shermer igazából arra kíváncsi, hogy a hit, különösképpen a hagyományos teista hit a tudomány és technika gyors fejlõdése ellenére, minden várakozással ellentétben miért maradt fenn a mai amerikai társadalomban. Ennek eldöntésére több statisztikussal együttmûködve számos felmérést végzett. Ezek egyik váratlan eredménye, hogy a hívõk saját hitük magyarázatára nagy többségben racionális érveket sorolnak fel, (pl. a világegyetem csodálatos rendezettsége), míg mások hitérõl nyilatkozva elsõsorban érzelmi tényezõket említenek, (pl. a hit keltette biztonságérzet és kiegyensúlyozottság).
Egy rövid recenzió keretében lehetetlen felsorolni mindazt a rengeteg adatot és ismeretet, amelyet az antropológia, az evolúciópszichológia, a kognitív tudományok és a kozmológia területérõl a szerzõ összegyûjtött. Természetesen Shermer elgondolásai inkább vitára és további gondolkodásra ösztönöznek, mintsem bármiféle megoldással szolgálnának a felvetett problémákhoz.
A könyv értékei közé tartozik a kiegyensúlyozott tárgyalásmód. Egyaránt szót kap benne a nem hívõ tudós Steven Weinberg: „Az ember ellenállhatatlanul hiszi, hogy valamiféle kitüntetett viszony fûzi a világegyetemhez, hogy emberi élete nem csupán egy, az elsõ három percig visszafejthetõ véletlenek alkotta láncolat többé-kevésbé nevetséges kimenetele, hanem úgy képzeli, hogy valahogyan bele volt építve már a kezdetektõl fogva. Még nehezebb megbirkózni azzal a gondolattal, hogy a mostani univerzum egy olyan állapotból fejlõdött ki, amely elmondhatatlanul idegen számunkra, és hogy olyan jövõ elé néz, amelyben a végtelen fagy vagy az elviselhetetlen forróság töröl ki belõle minden életet. Minél áttekinthetõbbnek mutatkozik a világegyetem, annál céltalanabbnak is.”, valamint a hívõ elméleti fizikus Paul Davies, az 1995. évi Templeton-díj nyertese: „Az Istenbe vetett hit nagyrészt ízlés dolga, amely sokkal inkább magyarázóértéke, semmint a logikai szükségszerûség mércéje szerint ítélendõ meg. Személy szerint én sokkal kényelmesebben érzem magam, ha egy mélyebb szintû magyarázatot találok, amelyet a fizika törvényei szolgáltatnak. Hogy ezen a szinten az »Isten« terminus használata helyénvaló-e vagy sem, az persze további vita tárgya.”
A téma érdekessége és fontossága miatt a vita nyilván még sokáig tart, bár az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája 1997-ben már a következõ állásfoglalást tette közzé, amellyel lényegében a tudomány a maga részérõl a vitát lezártnak tekinti: „A »hit« rendszerint olyan hiedelmeket jelent, amelyeket empirikus bizonyítékok nélkül elfogadnak. A legtöbb vallásban vannak hittételek. A tudomány azért különbözik a vallástól, mert a tudomány természetébõl adódóan a magyarázatokat a természettel összevetve újra és újra próbára teszi. Ezért a tudományos magyarázat olyan ismeretekre épül, amelyek minden újabb információ, vagy a réginek egy új szempontból való értékelése szükségképpen módosít. Ez radikálisan különbözik a legtöbb vallásos hittõl…
A tudomány olyan módszer, amellyel ismereteket szerzünk a valóságos világról. Természetes okok miatt ez a módszer a természet világára korlátozódik. A tudomány semmit nem tud mondani a természetfelettirõl. Hogy vajon Isten létezik-e vagy sem, ez olyan kérdés, amelyben a tudomány semleges álláspontot foglal el.”
Az igen érdekes és szép kiállítású könyvnek sajnos két szépséghibája van, amelyet a recenzensnek nem szabad elhallgatnia. A megszokott gyakorlattól eltérõen hiányzik a további kutatást elõsegítõ irodalomjegyzék, ezt a 19 oldalas listát az internethez hozzáférõ szerencsések letölthetik a kiadó www.typotex.hu honlapjáról. A másik szokatlan dolog a 21 oldalasra sikeredett Elõszó Lakatos László tollából, aki lényegében ellendrukkerként a divatos vallásszociológiai elméletek ismertetésének hiányát kéri számon a szerzõtõl.
Elõszavának utolsó bekezdése akár rosszindulatú elfogultságnak is minõsíthetõ a szkeptikusokkal szemben: „A szkeptikusok Marx jelszavát követik. »Mindenben kételkedni!« Jó jelszó, vegyük komolyan. Olvassuk szkepszissel a szkeptikusok könyveit is.”
Természetesen a munkásmozgalom nagy teoretikusának jelszavát már több ezer éve megfogalmazták a görög és római filozófusok. Szerencsére azonban a szkeptikusok nem szorulnak rá „használt” anyagra: az amerikai CSICOP több értekezletén elhangzott Descartes klasszikus mondásának parafrázisa: „Vagyok, tehát gondolkodom.” Mi magyarok azonban inkább így fogalmazunk: „Gondolkozzunk, ha már vagyunk!” Mindkét jelszó jó, ezért talán az Elõszó írójának is érdemes lenne komolyan venni õket.
Még egy utolsó kérdés: nem lett volna jobb ötlet a hagyományos könyveknél megszokott módon az irodalomjegyzéket a könyvben kinyomtatni, és inkább az Elõszót feltenni a kiadó honlapjára? Mindezek ellenére a könyv hasznos, érdekfeszítõ olvasmány mindenki számára, aki szeret elgondolkodni életünk kis és nagy kérdéseirõl (és hozzáfér az internethez!)
(Michael Shermer, Hogyan hiszünk, Istenkeresés a tudomány
korában, Typotex Kiadó, Budapest, 2001.)
Bencze Gyula
| Természet Világa, | 132. évfolyam, 10. szám, 2001.
október
https://www.chemonet.hu/TermVil/ https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez